Szeretném veletek megosztani a saját tapasztalataimat a coachingról, mert szerintem ez egy nagyon klassz dolog, viszont sokan nem is tudnak erről a lehetőségről vagy szkeptikusak, mint amilyen én is voltam még nem olyan rég… Pár hete vonakodva mondtam igent az ismerősöm biztatására, hogy keressek fel egy coach-ot a munkahelyi problémámmal. Arra gondoltam, hogy nincs nekem szükséges dilidokira, és semmi kedvem ahhoz, hogy a gyerekkoromban vájkáljanak. Arra meg aztán pláne nem, hogy valaki nagyon okos kívülről megmondja nekem a tutit. Osztogattak már a családtagjaim és a barátaim elég tanácsot nekem, amikor elmeséltem, mi nyomaszt a munkahelyemen. Amikor elmondtam nekik, mennyire nehéz eset a főnököm, és hogy a projekt, amivel megbízott engem és a kolléganőmet, mennyire érdekes, de a kolléganőm egyáltalán nem foglalkozik vele olyan lelkesen, és emiatt félek, hogy nem leszünk készen határidőre – mindenki lelkesen nekiállt osztani a tanácsait. Tanácstalan voltam és egyre elkeseredettebb. Nem akartam elveszíteni a munkámat, viszont a megoldás valahogy nem akart megérkezni, és én egyre frusztráltabb lettem. Pár hete összefutottam egy régi ismerősömmel és úgy alakult, hogy együtt ebédeltünk. Érintőlegesen meséltem neki a munkámról, meg az aktuális helyzetről, mire az ismerősöm azt javasolta, keressek meg egy coach-ot a témával. Lemondóan legyintettem és felsorakoztattam az összes ellenérvet, ami csak eszembe jutott. Ő viszont elmondta, hogy a coachingnak semmi köze nincs azokhoz a dolgokhoz, amiket én gondoltam róla. Ott senki nem vájkál a múltamban, nem kérdezik meg, hogy volt-e kisállatom gyerekkoromban és hogy sírtam-e, amikor elpusztult, vagy hogy mennyit veszekedtek a szüleim és hogy ez hogyan érintett engem. Sőt, még az sincs, hogy a coach majd jól elmondja nekem a tutit, mihez kezdjek a kolléganőm nemtörődömségével és a főnököm nehézfejűségével. Viszont – ahogyan az ismerősöm fogalmazott – ’sokkal jobban fogom magamat érezni és előbb utóbb-biztosan megtalálom a megoldást, amivel remekül megoldom a helyzetet.’ Ezzel a mondatával felcsigázott. Nagyon szkeptikus voltam, ugyanakkor be kellett vallanom magamnak, hogy ha nem változik valami a munkahelyemen, annak nem lesz jó vége. Így hát rábólintottam erre a coaching dologra és másnap bejelentkeztem egy időpontra… Amikor megkezdtük a beszélgetést, a coach elmondott néhány általános tudnivalót az együttműködésünkről, aztán gyorsan a tárgyra tért. ’A coaching arról szól, hogy valami változni fog!’ Na, ez idáig jól hangzik, hiszen épp ezért vagyok itt – gondoltam, még mindig szkeptikusan. Amikor a coach kiborított elém egy kisebb doboz LEGO-t, kicsit furcsán néztem. Most komolyan azért jöttem el, hogy LEGOzzak?? De ha már ott voltam, hagytam, legyen, aminek lennie kell. A következő percekben már azon vettem magamat észre, hogy színes és különböző méretű LEGO kockákat pakolok egymásra azokkal illusztrálva, mennyire lehetetlen a munkahelyi helyzetem. A coach nem szólt bele, csupán többször megkérdezte, hogy oda éppen miért azt a színű vagy méretű elemet raktam, és hogy az mit szimbolizál a számomra. Aztán amikor elkészültem három meglehetősen absztrakt kinézetű építménnyel – amelyek engem, a kolléganőmet és a főnökünket jelképezték – a coach egyszerű, játékos kérdéseket tett fel nekem. Mint például, mi lenne, ha azt a sárga elemet, – ami a heti rendszeres megbeszéléseket jelenti a kolléganőmmel-áttenném és máshol kapcsolnám vele össze a két építményt? Vagy hogy melyik elemekkel, – amik az én erősségeimet szimbolizálták – tudnék jobban kapcsolódni a kolléganőmet szimbolizáló építményhez? Hol tudnék neki ezekkel jobban segíteni? Számos hasonló kérdést tett fel és én észre sem vettem, hogy miközben a LEGO kockáimmal játszadoztam, gyakorlatilag a teljes munkahelyi helyzetemet elkezdtem másképp látni. A coaching találkozás végén már egészen bíztatónak láttam a helyzetemet ötleteim is voltak arra, miken és hogyan tudok változtatni, hogy javuljon a kolléganőmmel az együttműködésünk. Amikor elbúcsúztam a coachtól, azt javasolta, hogy 4-5 alkalommal még hasznos lenne találkoznunk. Ahhoz, hogy minden meg tudjon változni, érdemes azért foglalkozni többet is a témával, illetve az elért eredmények alapján látjuk majd, hogy bevált-e, amit kiLEGOztam, vagy érdemes még tovább töprengeni a lehetőségeken. Jó érzés, hogy még megyek ilyen coaching beszélgetésekre. Nagyon feltöltődtem és a játékos feladat segítségével még remekül is szórakoztam, miközben úgy tűnik, sikerült olyan megoldásokat találnom, amik eddig nem jutottak eszembe. A coaching során kapott ötleteimből a múlt héten kipróbáltam párat és bár eleinte a kolléganőm nem nagyon értette, mi változott, a hét vége felé elkezdett valahogyan együttműködőbb és segítőkészebb lenni. Igaz, ehhez nekem is változtatnom kellett pár szokásomon, amikre eddig nem is figyeltem oda, csak a LEGOzás közben töprengtem el rajtuk. Mégis, úgy tűnik, ezek a dolgaim zavarhatták a kolléganőmet, még ha nem is mondta soha. Kíváncsian várom a folytatást. Nem is gondoltam, hogy felnőtt fejjel újra élvezem majd a LEGOzást, és hogy még ilyen pozitív hozadékai is lesznek. Szerző: S. Lilla