Az volt az álmom, hogy Máltán éljek?

Az volt az álmom, hogy Máltán éljek?

A napokban valaki megkérdezte tőlem, nekem az volt az álmom, hogy Máltán éljek? Elgondolkodtam a kérdésen, mivel nem emlékszem olyanra, hogy álmodoztam volna az ide költözésről. Ámbár szinte az első pillanattól kezdve, ahogy betettem erre a csodálatos szigetre a lábam, tudtam, hogy itt fogok élni.

Az már egészen fiatal koromban megjelent bennem, hogy valami dolgom van külföldön. Nem tudtam bizonyosan, hogy hol, miképp, miért, de mindig éreztem, hogy másfelé vezet majd a sorsom Magyarországról.

Nézelődtem, merre, milyen lehetőségek vannak. Sosem tudatosan, nem böngésztem az internetet, nem kerestem rá kitöltendő dokumentumokra, nem szerveztem munkalehetőségeket, látogatásokat. Csendesen, a mélyben motoszkált valami, amin nem gondolkoztam, amit nem kutattam. Egyszerűen csak ott volt.

Máltán éljek

Az idők során látókörömbe került Ausztrália, Anglia, Németország, Olaszország, Spanyolország, Portugália, Görögország, Dél-Amerika, és a legutolsók között Albánia. A felsorolt országok közül nem mindegyikben voltam, egyszerűen csak felmerültek bennem lehetséges célpontként, mint olyan országok, amelyekben el tudom képzelni magam.

Mégis, valahogy egyik sem mozgatott meg annyira, hogy tegyek is érte. A párom sem rajongott a gondolatért, hogy kiköltözzünk. Időnként fellángoltunk, lelkesedtünk, tervezgettünk, aztán minden maradt a régiben.

Úgy utaztam 2015 nyarán Albániába, hogy már egyedül éltem, és ott kezdett felszínre jutni bennem annak a megélése, hogy milyen lenne egy másik országban lakni.

Ugyanaz év őszén léptem először Málta földjére. Baráti látogatásra érkeztem, amit összekötöttem egy kéthetes intenzív angol nyelvi kurzussal. Az első pillanattól tetszett az ország hangulata, lakóinak viselkedése, és az, hogy az angol nyelvet szinte anyanyelvként beszélik.

Máltán éljek

Az itt töltött első hét végén elsöprő erővel érkezett a gondolat, hogy arra vágyom, Máltán éljek. Először letaglózott, majd megrémített ez az elképzelés, aztán kezdtem megbarátkozni az ötlettel. Beszélgettünk a barátnőmmel, ő is nagyon örült, támogatott a döntés meghozatalában.

Ekkor éppen egy kihívást jelentő állásban voltam, felvillanyozott annak a lehetősége, hogy megmutathatom, mire vagyok képes, mit tudok elérni a munkámban. Amikor hazatértem Máltáról, egy-két bizalmasommal megosztottam, hogy Máltán fogok élni, bár a pontos idejét ennek még nem tudtam.

2016 tavaszán újra Máltára repültem, mert éreztem, itt a helyem. Hozzátartozik a történethez, hogy soha sehova nem utaztam kétszer, mindig új helyszínt választottam nyaralásaimhoz. Ezen a tavaszon megszületett a végső elhatározás, a bizonyosság, hogy változtatni szeretnék az életemen. Hazautaztam, felmondtam, 2 hónap múlva pedig költöztem.

Nem tudtam, hol fogok lakni, hogyan fogok dolgozni, kikkel fogok találkozni, de nem is volt érdekes. Egy dolgot biztosan tudtam: a legfontosabb, hogy Máltán éljek.

Máltán éljek

Soha, egyetlen pillanatig sem bántam meg ezt a lépésemet. Sőt. Ez hozta meg azt a szabadságot, amire mindig is vágytam. Málta befogadott, az otthonommá vált, olyan hellyé, ahol örömmel tartózkodom. Tovább megyek: ez az ország biztosítja most nekem azt a keretet, amiben élni szeretnék. Itt tudom igazán kibontakoztatni saját magam.

Azóta? Utazgatok, és hálásan tapasztalom azt az életstílust, amelyben nem folytonos várakozásban vagyok, hanem az év legnagyobb részében élvezem a tengert, a napfényt, az energetizáló környezetet. Málta talán nem a végállomás az életemben. Ez már nem is érdekes. Mert nem csak a helyszín a fontos, hanem a keret, amiben megélhetem azt a végtelenséget, azt a szabadságot, ami Én vagyok.

Szerző: Gürtler Szilvia

Ha van kedved megismerkedni Máltával, és kicsit önmagaddal is, akkor válassz egy hetet, amit velem töltesz, és gyere inspirációs utazás programomra

Legújabb bejegyzéseimről a Facebook oldalamon is értesülhetsz.