Miért akarjuk mások helyett cipelni a keresztet?

Miért akarjuk mások helyett cipelni a keresztet?

Hányszor, de hányszor vesszük át valaki más feladatát, valaki más terhét. Hányszor van, hogy sokkal könnyebb más problémájára megoldást keresnünk, mint saját magunkba néznünk. Megkeresni azt, amivel nem akarunk szembe nézni, rálátni, hogy mi az, amit olyan mélyen magunkba temettünk, hogy bármi másra figyelünk, csak Önmagunkra nem.

mások helyett cipelni a keresztet

Hányszor van, hogy csak szeretnénk megosztani a másikkal örömünket, bánatunkat. Amikor csak egy ölelésre vágyunk, egy biztató szóra, hogy érezzük, a másik mellettünk áll, támogat. Nem várunk megoldást, világmegváltó ötleteket. Csak jelenlétet, odafigyelést, törődést.

Nem kell mások helyett cipelni a keresztet

Hosszú út vezetett számomra is odáig, amíg megtanultam, a saját életem portáján tartsak rendet, ne a másé előtt söprögessek. Amennyire az én világom rendben van, annyira tudom segíteni másokét, annyira tudok utat mutatni azoknak, akik keresgélnek.

De nem úgy, hogy elveszem a keresztjüket. Nem cipelhetem mások helyett, ami az övék. Azt nekik kell lerakniuk, szabad akaratukból. A nehézségeiken nekik kell úrrá lenniük, saját maguknak.

Példát tudok mutatni. Életemmel, boldogságommal, az önmagamban elért változásaimmal utat mutatva másoknak.

mások helyett cipelni a keresztet

De nem vállalhatom át a félelmeiket, bűntudatukat, fájdalmaikat, küzdelmeiket. Nem foszthatom meg őket a tapasztalástól, a saját maguk által bejárt mélységektől és magasságoktól. Hiszen abból fejlődnek, abból tanulnak. Abból tanultam, fejlődtem én is. A saját utam tett azzá, aki most vagyok. Ezért köszönöm azt a bizalmat, amit én is megkaptam ehhez.

Képesek vagyunk rá

Mert a legnagyobb bizalom, amivel a másik felé fordulunk, az az, ha elhisszük, hogy képes rá. Képes megvalósítani azt, amit megvalósítani vágyik. Képes túljutni a nehézségeken, és felemelt fejjel, előre tekintve haladni. Néha kissé botorkálva, néha megtorpanva, néha szárnyalva, mégis, mindenkor a cél felé tartva.

mások helyett cipelni a keresztet

Sokszor csak annyit tehetünk, hogy jelen vagyunk a másik életében. Szavakkal, szeretettel, kedvességgel, törődéssel, elismeréssel. Megtartjuk, amikor megbotlik, felsegítjük, amikor elesik. De nem  a vállunkon cipeljük. Nem helyette oldjuk meg a feladatot, nem helyette hozzuk meg a döntéseket, hanem mellette állunk, és mindenben támogatjuk.

Egyszerűen csak elhisszük, hogy képes rá, bele tud állni a változásba, fel tud nőni a feladathoz. Elhisszük, hogy ez működik, és mindannyian képesek vagyunk saját erőnkből elérni mindazt, amit szeretnénk.

Szerző: Gürtler Szilvia

Nézd meg a témához kapcsolódó rövid videómat is.

Ha úgy érzed, tudlak támogatni téged is utadon, fordulj hozzám bizalommal.

Ha pedig van kedved megismerkedni Máltával, és kicsit mélyebben önmagaddal is, akkor válassz egy hetet, amit velem töltesz ezen a csodás szigeten, és gyere inspirációs utazás programomra

Legújabb bejegyzéseimről a Facebook oldalamon is értesülhetsz.