fbpx
Benyomásaim Baliról
Élménymegosztó

Benyomásaim Baliról az első itt töltött hét után

Annyi szépet hallottam Baliról, hogy valami mesevilágot képzeltem ide: hegyekkel, erdőkkel, patakokkal, virágokkal, alázatos emberekkel, csenddel…. Haha… A valamivel több, mint 16 óra repülés után már leszálláskor kisebbfajta megrázkódtatás ért. Béke, nyugalom és mosolygós emberek helyett – ami persze csak az én fejemben élt a szigetről – lárma, kiabálás, dudáló autók, lüktető nagyváros fogadott.

A taxiban Denpasartól Kutáig átsuhant a fejemen: atyaég, mit fogok én itt csinálni egy hónapig? Azóta is mintha két énem vitatkozna bennem: az egyik, aki ágál az itteni kultúra, környezet, emberek ellen, és a másik, amelyik töretlenül mondja, nyugi, várj csak türelemmel, majd meglátod.

Addig is, amíg ez kiderül, pár gyakorlati élményem Baliról:

A balinéz rúpia jóval kevesebbet ér, mint az Euro. 1 Eur körülbelül 15.000 – igen, tizenötezer – rúpiának felel meg. Érdekes számomra megint egy teljes nagyságrendbeli különbséghez hozzászokni. Annak idején a magyar forintról Eurora történő átállás is hosszabb ideig tartott, itt meg állandóan elrettentenek az őrült nagy számok. Hiába tudom, hogy pl 10.000 rúpia egy croissant-ért mindössze 70 eurocent, mégis, valahogy megriaszt a kimondott összeg nagysága.  

Amire egyáltalán nem számítottam: körülbelül 3 napra volt szüksége a szervezetemnek, hogy megszokja a légnyomás-különbséget és elmúljon az érkezésemkor állandósult fejfájásom. A páratartalom a máltainak körülbelül másfélszeresének tűnik, emiatt a hőség érzet is jóval magasabb. Az a 7 óra időeltolódás pedig, ami Málta/Magyarország és Bali között van, pont egy alvásnyi nagyságrend. Most, az első hét végére rendeződik bennem ez is, így végre a balinéz idő szerint tudok kelni és feküdni.

A falvak, városok, emberek piszkosnak, rendetlennek, elmaradottnak tűnnek. Olyan, mintha párszáz évvel ezelőttre csöppentem volna vissza, mégis mai modern, környzetben. Értve ez alatt, hogy mindenki internetet használ, robogóval jár, TV-t néz stb.. Mégis az a benyomásom, hogy a helyiek a falujukon kívül alig ismernek mást Baliról. Értékesítés-technikát pedig biztosan nem tanultak sehol: az az erőszakos módszer, ahogy úton-útfélen kínálgatják a portékájukat minden arra tévedőnek, inkább ellenállást szül, mint vásárlási szándékot.

Ahogyan én viszonyulok Balihoz és magamhoz:

Szívem dobbanása teljesen eltér Bali szívdobbanásának ritmusától. Mégis hiszem, oka van annak, hogy itt vagyok. Kiszakadni a megszokott rutinomból, távolabbról ránézni a dolgaimra, ismét megváltoztatni az életemet, belülre tekinteni, válaszokat kapni, új utakra lelni, kibontakozni… Bármelyik is volt az indíttatásom, valószínűleg mindegyikből kapok ízelítőt, és még annál sokkal többet.

Néha kifelé figyelek, néha befelé. Néha lelkesedem, néha csendesedem. Biztos vagyok benne, hogy mindennek megvan a maga helye ebben a mostani időszakomban, így egyszerűen hagyom a maguk ütemében történni a dolgokat, követve a belső hangomat, ami úgyis elirányít. Befogadom, amennyit tudok, és kiárasztok annyit, amennyit tudok.

Egyelőre a kezdeti fizikai és mentális sokk után igyekszem megtalálni a békét, a megnyugvást ebben a helyzetben, és örömmel kezelni az elkövetkezendő 3 hetem. Talán végre itt az alkalom a befelé fordulás, az elcsendesedés és az elvonulás megvalósításának. Talán itt az ideje, hogy ismét valami új szülessen bennem.

Mesélek majd róla. És persze még többet Baliról.

Addig is nézd meg a Baliról készült videóimat a YouTube csatornámon.

Szerző: Gürtler Szilvia

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük