Bízz magadban és a teremtő képességedben

Máltára költözésem után még nem volt teljesen egyértelmű számomra, mihez fogok itt kezdeni. Abban biztos voltam, hogy a saját coaching vállalkozásomra szeretném a hangsúlyt helyezni, és azzal akarok foglalkozni, ami kedves a szívemnek. Az is világos volt számomra, hogy máshogy akarok élni, mást akarok csinálni, mint amit Magyarországon, mégis elkezdtem a szakmai önéletrajzomat küldözgetni a helyi cégeknek.

Magam sem láttam igazán tisztán, merre haladjak tovább, ezért az sem volt meglepő, hogy a lagymatag kísérleteimre lagymatag visszajelzések érkeztek. Aztán kb egy hónap után arra gondoltam, hogy mivel szeretem a tengert, és szeretek szabadon élni, ezért bőven elég nekem egy 4 órás valami kis állás. Amikor behívtak egy adminisztrátori interjúra, és én elmeséltem az életutam, a vezető többször megkérdezte, mi lesz, ha megint váltani akarok. Én bizonygattam, hogy nem akarok, majd amikor kiléptem az épület ajtaján, elkezdtem gondolkodni azon, hogy valóban, mi lesz, ha megint szakmát, országot váltok.

Ekkor döntöttem el végleg, hogy nincs értelme tovább keresgélnem, hiszen a saját vállalkozás felé visz az utam. Igen ám, csakhogy azt is tudtam, hogy végesek a készleteim, és egy induló üzlet a legritkább esetben képes megélhetést biztosítani.

Úgy döntöttem, hogy a cégépítésre koncentrálok, és arra, amit szeretnék elérni. Azon egyáltalán nem gondolkodtam, miből fogok megélni, hogyan fogom túlélni az elkövetkező hónapokat. És lám, a barátnőm átküldött egy olyan linket, ahol heti pár óra munkért lakhatást kínáltak. Nosza, ez pont nekem való, gondoltam, hiszen megmarad szinte a teljes szabadságom, mégis biztonságban vagyok.

Később, amikor ezt az együttműködést lezártuk, egy másik barátom hozott össze egy ismerősével, aki által bekerültem egy mini marketbe, ahol viszonylag kényelmesen, aránylag szabad időbeosztásban dolgoztam, így a saját vállalkozásomra is jutott időm.

Mégis, egy idő után szűknek éreztem a saját időkeretet, ezért már csak gyerekfelügyeletet és időnként egy-egy takarítást vállaltam be. Még mindig abban a hitben éltem, hogy valaki másnak kell biztosítania az én megélhetésemre valót. Mert ha valaki más fizet nekem, akkor biztonságban vagyok, ki tudom számolni, mennyi fizetést kapok és az mire elég.

Menet közben alakult néhány dolog a vállalkozásommal is, ám nem tudott igazán elindulni, hiszen a fókuszom az egyéb munkákon volt, a sajátomat másodlagosnak tekintettem. Amikor erre ráláttam, eldöntöttem, hogy felszámolok minden egyéb munkát, csak és kizárólag a sajátomra koncentrálok. Onnantól kezdve, hogy ezt eldöntöttem, még mindig három hónapig tartott, mire ténylegesen meg is tudtam valósítani.

Azt mondtam ugyan, hogy bízom magamban, és abban, hogy a saját vállalkozásomból érkezik majd elég megrendelés, tudattalanul mégis tartottam attól, mi vár rám. Nem láttam az utat, nem láttam pontosan, mi és hogyan fog elindulni. Egyetlen dolgot tudtam: amire koncentrálok, ahova a fókuszomat helyezem, onnan kapom vissza az energiát.

Vettem hát egy nagy levegőt, és minden külső tevékenységet felszámoltam. Az elején furcsa volt, hogy egész nap itthon vagyok, sehova nem kell időre rohannom, saját magam oszthatom be a napomat, és a tevékenységeimet. Aztán szépen lassan elkezdtek kinyílni olyan kapuk, amelyekre előzőleg nem is gondoltam. Nem is gondolhattam, hiszen teljesen más perspektívából szemléltem az életet, és a teremtő képességemet.

Ahogy igazán ráléptem a saját utamra, fantasztikus lehetőségek kezdtek érkezni az életembe. Kereskedés, amivel évek óta nem foglalkoztam, passzív jövedelem-bázis felépítése, vendégfogadás, ami mindig is a vágyam volt. A legcsodálatosabb, hogy mindezekben használni tudom azokat a tapasztalataimat, megszerzett tudásomat, amelyeket az elmúlt évek során felhalmoztam.

Mert mi történt? Egyszerűen hagytam, hogy a kreativitásom előtörjön, és meghallgattam azokat az embereket, akik ajánlottak valamit. Szűrtem, megnéztem, mi az, ami illik hozzám, amivel azonosulni tudok, és belevágtam. Igen, bátorság is kellett hozzá, meg nagy levegő, amikor néha magam is megijedtem attól, mennyi mindent képes vagyok létrehozni.

Ami biztos, hogy ezen az úton haladok tovább, és teret engedek a kibontakozásomnak. Azt látom, hogy ha hagyom megvalósulni az elképzeléseimet, akkor még annál is különlegesebb élmények érkeznek az életembe, mint azt elképzeltem. Hiszen a képzeletem csak az akkori lehetőségeimben tudott vizionálni, az pedig, ahogy alakulnak a dolgok, már egy későbbi valóság része.

Bárkinek, aki hozzám fordul, egyet tanácsolok: „Vegyél nagy levegőt, és indulj el azon az úton, amire vágysz. Sosem fogod pontosan látni, milyen történések érkeznek ezzel az életedbe, és sosem tudsz minden eshetőségre felkészülni. És tudod mit? Nem is kell. Csak bízz magadban és a teremtő képességedben, és fogadd a csodát, amit ezzel létrehozol.”

A képekért külön köszönet, Annának!

 

Vélemény, hozzászólás?