Év vége van, én pedig évtervezőt készítek. Ahogy építem fel a logikát, magam is óhatatlanul elgondolkodom azon, mi történt velem ebben az évben.
Ami elsőként eszembe jut,
az az, hogy mennyire lehetőségekkel teli volt ez az év. Lehetőségeket hozott a változásra, a megújulásra, a fejlődésre. Amikor elkezdődött, fogalmam sem volt, hova fogok eljutni. A céljaim világosak voltak, bár igencsak nagy vonalakban megfogalmazva. A megvalósítás módja, az oda vezető út pedig még teljes ködbe veszett az idei év elején.
A téli időszak költözéssel indult, amit pénz és munka szűkössége miatt csak segítséggel éltem túl. Ez az időszak (is) megmutatta, micsoda érték a barátság, az egymás felé fordulás, az önzetlen segítségnyújtás.
Tavasszal új munkahely érkezett, új lakás, új ismerősök kíséretében, miközben bimbózó párkapcsolatunkat építettük és a közös jövőt terveztük. Utazások, kulturális rácsodálkozások, kapcsolódások, új családba integrálódás, világra nyitás jellemzi ezt az évszakot.
Nyáron megint új lakás, egy újfajta élet felépítésének megkezdése, immár kettesben. Összecsiszolódás, boldogság, közös célok, harmónia, privát szféra – leginkább ezek a szavak írják le ezt az időszakot.
Az ősz szava a lezárás. Hosszas szakasz után, ami kezdődött a múlttal szembenézéssel, folytatódott a változtatás elhatározásával, majd zárult a döntés meghozatalával, és felvállalásával, véglegesen sikerült megszabadulnom az addig bilincsként cipelt láncoktól. Ahogy pattantak le rólam ezek a szorítások, úgy tudtam egyre könnyedebben lélegezni, és a saját életemre koncentrálni.
Most pedig itt állunk december végén, épp aláírtuk a szerződést arra az ingatlanra, ahol el tudjuk kezdeni a közös vállalkozásunkat, a továbbiak pedig csak az ünnepek miatt csúsztak át január elejére. Lassan tisztulnak a saját vállalkozásom keretei is, egyre inkább képes vagyok fókuszáltan tervezni és a valóságba ültetni az elképzeléseimet.
Mit szűrtem le tanulságként ebből az évből?
Azt, hogy merjek a megérzéseimre hallgatni, és kövessem az álmaimat akkor is, ha az elején nem látom még a megvalósítás menetét, mert a megoldások menet közben érkeznek. Bátran neki kell vágni az útnak, a kétségeket félretenni, a fókuszt pedig mindig a célra tartani.
Ez az év hozta meg a hitet magamban, és erősített meg abban, hogy értéket adok, amivel nagyon sok embert motiválok. Rájöttem, hogy szerelmes vagyok az életembe, a munkámba (amit nem is munkának nevezek, mert annyira imádom, hogy szinte minden gondolatom körülötte forog, és állandóan új inspirációt kapok belőle/hozzá), a szigetbe, ahol élek, és a lehetőségeimbe, amelyeket folyamatosan teremtek magamnak.
A lehetőségeimbe, amelynek határait csak magam szabom meg, ezért az én 2018-as évem a végtelen felé nyitásról szól. Arról, hogyan hozom le a valóságba a megálmodottakat, hogyan nyitom meg a lelkem még inkább, és hogyan kapcsolódom veletek még erősebben.
Mik a konkrét terveim?
- Elkészítem az első szakmai témájú interjú-kötetem, ami a coach lét kezdeteiről szól,
- útjára indítom a napi manna inspirációs üzeneteket a facebook oldalamon,
- tovább erősítem a máltai inspirációs utazási lehetőségeiteket,
- beindítom az Ázsiában-Indonéziában tartandó komplex test-szellem-lélek harmóniáját megcélzó coaching programjaimat,
- beüzemelem az online coaching tananyagok felületét és igyekszem eljutni minél több mindenkihez immár ebben a formában is,
- teszem ez utóbbiakat angol nyelven is.
Legyenek hát ezek a leírt vállalásaim a következő esztendőre, nyilvános szerződésem önmagammal a megvalósításra váró célkitűzéseimről.
Remélem, inspiráltalak arra, hogy te is elkészítsd a saját számvetésed. Ha közös gondolkodásra, évértékelésre, tervezésre vágysz, keress bátran, fordítsuk meg a te életed kerekét is.
Szerző: Gürtler Szilvia
