fbpx
a gyermek szemével
Hálatelt szívvel

Lásd a világot a gyermek szemével

Mikor tűnt el belőlünk a tiszta, gyermeki viselkedés, a kíváncsiság? Mikor kezdtünk el másként látni, mint a gyermek szemével és szürkének, unalmasnak érzékelni a világot? Mikor tűnt el mindennapjainkból az őszinte kacagás?

A szomorú valóság

Figyelem, ahogy közülünk oly sokan elvesztették a csodákban való hitet és a világ felfedezésének örömét. Inkább elkezdték keresni a jövőt minden részletében megmutató varázsgömböt, ami egyfajta igazmondó tükörként is funkcionálva mindenre kész választ ad.

Már nem bíznak a megérzéseikben, nem követik a belső hangjukat. Igazából egyre kevésbé hallják, hiszen idejük legnagyobb részében azon munkálkodnak, hogy elnyomják azt. A gyermeki énüket pedig jobbára csak felnőtt-játékokban keresik.

Kutatják a múltat, ismerni akarják a jövőt, közben szinte csak átsuhannak a jelenen. Keserűek, bánatosak a múlt miatt, siratják az elvesztetteket, és aggódnak a jövő miatt. Új dologba belevágni alig mernek, hiszen annyi a kockázat, és nagyobb a félelem, mint a bizonyosság. Mi van, ha elbukok? Mi van, ha nem sikerül?

A boldogság kulcsa

Nézz csak meg egy gyermeket, aki még teljesen a jelenben él. Játék közben elmélyülten koncentrál, és addig próbálkozik, amíg meg nem valósítja, amit vizionált. Ha fel akar állni, addig igyekszik, amíg nem sikerül neki. Ha egyedül akar enni, addig kísérletezget, amíg megoldja. Bátran vág neki kis világa felfedezésének.

A kisgyermekek szótárában nem szerepel a kétely, a sikertelenség, a kudarc. Vajon mikor és hogyan kúszott be a miénkbe? Mióta van, hogy kísérletezés, próbálkozás, újrakezdés helyett elégedetlenek vagyunk, ha elsőre nem sikerül tökéletesen? Türelmetlenek vagyunk magunkkal, és csak legyintünk a gondolatra, hogy abból tanulunk, amikor valamit elvétünk.

Annyira belemerültünk a tökéletesség elérésének légvárába, hogy lassan már elfelejtünk körülnézni. Örülni a legapróbb dolgoknak, rámosolyogni a szembejövőre, útközben elkalandozni, virágokat szagolni, kisállatot simogatni, lassan bandukolni, vagy csak úgy, a semmibe bambulni.

a gyermek szemével

A gyermek szemével

Számomra a belső béke, a boldogság azt is jelenti, hogy engedem a gyermeki énemet megélni. Kíváncsinak lenni, csodálkozva körülnézni, érdeklődve kérdezni, új dolgokat felfedezni, másfajta válaszokat megismerni. Attól még tudatosan gondolkodó felnőtt vagyok, hogy közben egy gyermek tiszta látásmódjával, és hozzáállásával élem az életem. Örülök, amikor öröm ér, sírok, amikor szomorú vagyok, felállok, amikor elbotlok, változtatok, amikor mást akarok, és arrafelé haladok, amerre akarok.

Mindeközben bízom magamban, hallgatok a belső hangomra, és annyiszor kezdem újra, ahányszor csak szükséges. Pontosan tudom, hogy minden napom minden pillanata újabb és újabb csodákat tartogat számomra.  

Olyan könnyű megélni a tökéletes boldogságot. Csak nézz körül, és csodálkozz rá erre a színpompás és izgalmas világra te is a gyermek szemével!

Szerző: Gürtler Szilvia

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük