Egyik nap kirándulás közben egyszer csak észrevettem, hogy minden egyes sztorink, amiről beszélgetünk, valami olyan eseményről szól, amikor valami nem úgy alakult, amiképp azt elterveztük. Amikor nem jött össze valami, vagy nem éppen úgy sikerült, ahogyan mi azt akartuk. Mondhatjuk úgy is, hogy amikor hibát követtünk el, vagy olyan eseménnyel találkoztunk, ami szokatlan, kizökkentő volt számunkra.

Legyen ez egy délután, amikor rossz buszra szálltunk fel, és egy csodás helyzre jutottunk el, vagy amikor eltévedtünk, és kedves meghívást kaptunk, vagy amikor elromlott a motor, és ottragadtunk valahol, vagy egyszerűen amikor azt gondoltam, hogy hibáztam, és közben káprázatos események vették kezdetüket ezáltal.

Hibázni jó

Elgondolkodtam azon, hogy mennyire jó hibázni. Mennyire jó az úgymond negatívnak megélt eseményekben benne lenni, hiszen ezek alkotják jellemzően életünk történeteit. Mit mesélnénk egymásnak, ha soha semmi különös nem történne, és minden flottul menne? „Minden rendben, minden halad a maga medrében”- mondanánk. Mennyivel izgalmasabb izgatottan haza-, vagy a munkahelyre megérkezni, és elújságolni: „Képzeld, mi történt ma velem….”

Ha mindig minden rendben van, mindig minden úgy történik, ahogyan azt eltervezed, minden a legnagyobb nyugalomban zajlik, és semmilyen extra kihívás nincs az életedben, akkor egyrészt miről mesélnél, másrészt ami ennél sokkal fontosabb, hogyan fejlődhetnél. Mert a fejlődés a kihívásban van, abban, hogy megoldj egy olyan helyzetet, amivel még nem találkoztál, és hogy ezáltal meghaladj magadban valamit, ami által sikerül átlépned egy belső korlátodon.

Tanulni és fejlődni a hibáid által tudsz

Abban tudsz fejlődni, amit nem ismersz, ami nem olyan, mint amit megszoktál. Ezért hallhatod sokszor, hogy az élet a komfortzónán túl kezdődik. Persze, hiszen a komfortzónádban minden rendben van, elvagy a megszokott kis dolgaiddal, a biztonságosnak vélt kereteid között. Aztán történik valami, ami felborítja mindezt a status quot és te új megoldásokra kényszerülsz. Olyanokra, amiket még nem ismersz, ezért óhatatlan, hogy hibázz. Szerencsére. Mert a hibák által tanulod meg azt, hogyan csináld jól. És miközben tanulsz, fejlődsz, változol, és tágítod a komfort zónádat.

Úgyhogy ne keresd a tökéletességet, ne vágyj a tökéletességre, mert a tökéletesség unalmas, és nem hozza el neked azt a lehetőséget, amiben kibontakozhatsz és fejlődhetsz.  Hiszen, ha nem érkeznek az életedbe olyan helyzetek, amiket nem akarsz, és mégis bekövetkeznek, akkor hogyan tudnál erősödni, továbblépni?