fbpx
  • kalandjaim Balin
    Szabadon

    Kalandos utam állomásai Balin

    Érdekes megélni számomra ezt a magam választotta utazást Balin, mert ahogy rájöttem, az én egész életem szinte egy egy folyamatos nyaralás. Máltán lakom, minden nap a tenger mellett sétálok, napfénnyel töltődöm, imádom az ottani életem, és a „munkám”, ami tulajdonképpen a hivatásom. Pihenek eleget, és élvezem a (máltai) sziget nyújtotta örömöket: sétálok, kirándulok, szórakozok. Sokaknak az évi 2-4 hét nyaralás arról szól, hogy kiszakadjanak a mókuskerékből, letegyék a lantot, és végre ne kelljen a munkán, kollégákon, vállalkozáson gondolkodniuk. Megpróbálnak kikapcsolódni arra a rövid időszakra, amit máshol töltenek, és aztán visszatérnek a megszokott kerékvágásba újra. Nálam erről szó sincs, hiszen imádok gondolkodni a vállalkozásomon, bárhová megyek, a laptop nálam, és örömmel…

  • Benyomásaim Baliról
    Szabadon

    Benyomásaim Baliról az első itt töltött hét után

    Annyi szépet hallottam Baliról, hogy valami mesevilágot képzeltem ide: hegyekkel, erdőkkel, patakokkal, virágokkal, alázatos emberekkel, csenddel…. Haha… A valamivel több, mint 16 óra repülés után már leszálláskor kisebbfajta megrázkódtatás ért. Béke, nyugalom és mosolygós emberek helyett – ami persze csak az én fejemben élt a szigetről – lárma, kiabálás, dudáló autók, lüktető nagyváros fogadott. A taxiban Denpasartól Kutáig átsuhant a fejemen: atyaég, mit fogok én itt csinálni egy hónapig? Azóta is mintha két énem vitatkozna bennem: az egyik, aki ágál az itteni kultúra, környezet, emberek ellen, és a másik, amelyik töretlenül mondja, nyugi, várj csak türelemmel, majd meglátod. Addig is, amíg ez kiderül, pár gyakorlati élményem Baliról: A balinéz rúpia…

  • MannaCoach
    Szabadon

    Új világ nyílt meg bennem Máltán

    Amikor Máltára költöztem, túl az új kultúrán, kapcsolódásokon, a legfontosabb az a rálátás volt, ami megnyitotta a szememet, az elmémet arra, hogy mekkora nagy a világ, és mennyi féle gondolat, ember, hozzáállás, igény létezik. Hogy nem az a kicsi ország a világ közepe, ahonnan elindultam, még csak nem is a széle, hanem mindössze egy parányi molekulája annak a nagy egésznek, amelyben rengeteg féle náció él és mozog. Valósággal új világ nyílt meg bennem, ahogy körülöttem is. Régi világ Annak előtte beszéltem egy nyelvet, és elvoltam a magam kis világában a munkámmal, a családommal, a barátaimmal, ismerőseimmel. Azt gondoltam akkor, ennyi a világ(om), és nem különösebben figyeltem a saját világomon kívülre.…

  • Szabadon

    Szembenéztem a félelmeimmel Máltán

    Több évnyi vívódás után 2016-ban sikerült elválnom. Arra azonban nem számítottam, hogy a válás után még hosszú hónapokkal sem találom majd magam. Valahogy az ember azt gondolja, hogy ha megteszi azt a bizonyos lépést, amitől annyira tart, akkor a helyére kerül minden. Sajnos nem így történt.

  • Szabadon

    Egy vállalkozó is megpihenhet és feltöltődhet néha

    A MannaCoach-ra és Szilvire az interneten találtam rá. Éppen egy viszonylag nehéz időszakon mentem keresztül mint vállalkozó, és éreztem, hogy egy egyszerű nyaralás nem fog kizökkenteni ebből. Ma már tudom, hogy kiégéssel küzdöttem, de akkor csak azt éreztem, hogy nem találom a helyem és valahogy semmi nem tett boldoggá. Voltak ugyan céljaim, valami mégsem működött. Egyszerűen megrekedtem. Azt hiszem életem legjobb döntése volt, hogy még aznap felvettem a kapcsolatot Szilvivel. Ő készségesen válaszolt minden egyes kérdésemre, és biztosított róla, hogy ketten együtt megoldást fogunk találni a problémámra. Persze az ember sokszor szkeptikus, amikor az interneten talál rá valamire, de mivel jobb ötletem nem volt, és hozzáteszem Szilvi tényleg azonnal a…

  • Szabadon

    Az volt az álmom, hogy Máltán éljek?

    A napokban valaki megkérdezte tőlem: az volt az álmom, hogy Máltán éljek? Elgondolkodtam a kérdésen, mivel nem emlékszem olyanra, hogy álmodoztam volna az ide költözésről. Ámbár szinte az első pillanattól kezdve, ahogy betettem erre a csodálatos szigetre a lábam, tudtam, hogy itt fogok élni. Külfölddel kacérkodás Az már egészen fiatal koromban megjelent bennem, hogy valami dolgom van külföldön. Nem tudtam bizonyosan, hol-miképp-miért, mégis, azt éreztem, hogy elvezet majd az utam Magyarországról. Időnként nézelődtem, milyen lehetőségek akadnak. Sosem tudatosan, az internetet böngészve, kitöltendő dokumentumokat, vagy munkalehetőségeket keresve. Csendesen, a mélyben motoszkált valami, amin nem gondolkoztam, amit nem kutattam. Egyszerűen csak ott volt. Az idők során látókörömbe került Ausztrália, Anglia, Németország, Olaszország,…

  • Szabadon

    Szabadon, barangoláson, Málta túrán

    Kirándulok Máltán, átélve annak örömét, hogy mindent megvalósíthatok, mindent elérhetek, amit csak szeretnék. Erre a szabad életre vágytam, amit gondolataim határtalansága, álmaim kiteljesedése jelent. A tengert nézve arra gondolok, mennyire egyszerű, és mégis mennyire nehéz volt eljutnom idáig. A szabadság a legcsodálatosabb érzés, amit mindannyian szeretnénk megélni, mégis, ha körülnézek, azt látom, azt hallom, hogy a legtöbben nem érzik magukat szabadnak az életükben. Miért nem valósítják meg azt, ami szabaddá, ezáltal boldoggá tenné őket? A régibe, megszokottba beleragadva élik az életüket, mert el akarják kerülni a változást, és mert félnek. Félnek attól, hogy holnap másként lesz, mint tegnap volt, félnek attól, mit szól majd a család, a munkatársak, a barátok,…

  • Szabadon

    Barangolások a szabadság szigetén, Máltán

    Számomra a szabadság a szárnyalást jelenti. A lehetőségek végtelenségének megélését, a választás örömét, a korlátok nélküliséget. Annak elfogadását, aki vagyok, és mindannak megélését, amit szeretek. Ehhez ad tökéletes keretet Málta. A látómezőn messze túlnyúló, égbe folyó tengerrel, a határok nélküliséggel, a lakosok szinte mindent toleráló habitusával. Régebbi életemben Nagykorúvá válásom óta szerettem volna elköltözni egy másik országba. Amikor picik voltak a gyermekeim, Ausztráliába terveztük az utazást, később, amikor a szüleim Németországban dolgoztak, mi is kacérkodtunk az utánuk költözés gondolatával, aztán ahogy múlt az idő, szóba került Spanyolország, és Portugália is. Aztán sehova nem mentünk. Csak álmodoztunk. Valahogy mindig egymásra vártunk. Én azt mondogattam a páromnak, neki olyan szakmája van, amit…