A napokban valaki megkérdezte tőlem: az volt az álmom, hogy Máltán éljek? Elgondolkodtam a kérdésen, mivel nem emlékszem olyanra, hogy álmodoztam volna az ide költözésről. Ámbár szinte az első pillanattól kezdve, ahogy betettem erre a csodálatos szigetre a lábam, tudtam, hogy itt fogok élni.

Külfölddel kacérkodás

Az már egészen fiatal koromban megjelent bennem, hogy valami dolgom van külföldön. Nem tudtam bizonyosan, hol-miképp-miért, mégis, azt éreztem, hogy elvezet majd az utam Magyarországról.

Időnként nézelődtem, milyen lehetőségek akadnak. Sosem tudatosan, az internetet böngészve, kitöltendő dokumentumokat, vagy munkalehetőségeket keresve. Csendesen, a mélyben motoszkált valami, amin nem gondolkoztam, amit nem kutattam. Egyszerűen csak ott volt.

Az idők során látókörömbe került Ausztrália, Anglia, Németország, Olaszország, Spanyolország, Portugália, Görögország, Dél-Amerika. A felsorolt országok közül nem mindegyikben voltam, egyszerűen csak felmerültek bennem lehetséges célpontként, mint olyan országok, amelyekben el tudom képzelni magam.

Mégis, valahogy egyik sem mozgatott meg annyira, hogy tegyek is érte. A párom sem rajongott a gondolatért, hogy kiköltözzünk. Időnként fellángoltunk, lelkesedtünk, tervezgettünk, aztán minden maradt a régiben.

Úgy utaztam 2015 nyarán Albániába, hogy már egyedül éltem, és ott kezdtem igazán megni, milyen lehet egy másik országban lakni.

A gondolat, hogy Máltán éljek

Ugyanaz év őszén léptem először Málta földjére. Baráti látogatásra érkeztem, amit összekötöttem egy kéthetes intenzív angol nyelvi kurzussal. Az első pillanattól tetszett az ország hangulata, lakóinak viselkedése, és az, hogy az angol nyelvet szinte anyanyelvükként beszélik.

Az itt töltött első hét végén elsöprő erővel érkezett a gondolat, hogy arra vágyom, Máltán éljek. Először letaglózott, majd megrémített ez az elképzelés, aztán kezdtem megbarátkozni az ötlettel.

Ekkor éppen egy kihívást jelentő állásban voltam, felvillanyozott annak a lehetősége, hogy megmutathatom, mire vagyok képes, mit tudok elérni a munkámban. Amikor hazatértem Máltáról, egy-két bizalmasommal megosztottam a költözésem tervét, bár a pontos idejét akkor még nem tudtam.

2016 tavaszán újra Máltára repültem, mert éreztem, itt a helyem. Hozzátartozik a történethez, hogy soha sehova nem utaztam kétszer, mindig új helyszínt választottam nyaralásaimhoz. Ezen a tavaszon megszületett a végső elhatározás, a bizonyosság. Hazautaztam, felmondtam, 2 hónap múlva pedig kiköltöztem.

Nem tudtam, hol fogok lakni, hol fogok dolgozni, kikkel fogok találkozni. Mindez nem is volt érdekes. Egy dolgot tudtam biztosan: hogy a hívásomat, a szívem vágyát követve akarok élni, és én Máltán érzem jól magam.

A szabadság

Soha, egyetlen pillanatig sem bántam meg ezt a lépésemet. Sőt. Ez hozta meg azt a szabadságot, amire mindig is vágytam. Málta befogadott, az otthonommá vált, olyan hellyé, ahol örömmel tartózkodom. Tovább megyek: ez az ország biztosítja most nekem azt a keretet, amiben élni szeretnék. Itt tudom igazán kibontakoztatni saját magam.

Azóta? Utazgatok, és hálásan tapasztalom azt az életstílust, amelyben nem folytonos várakozásban vagyok, hanem az év legnagyobb részében élvezem a tengert, a napfényt, az energetizáló környezetet. Málta talán nem a végállomás az életemben. Ez már nem is érdekes. Mert nem csak a helyszín a fontos, hanem a keret, amiben megélhetem azt a végtelenséget, azt a szabadságot, ami én vagyok.

Ha van kedved megismerkedni Máltával, és kicsit önmagaddal is, akkor utazz hozzám Máltára, inspirálódni, feltöltődni.

Legújabb bejegyzéseimről a Facebook oldalamon is értesülhetsz.