Panni egy véletlen találkozáson felmerült kérdés miatt elkezdett gondolkodni a karrier tervezés lépésein. Szeretett volna előrelépni a ranglétrán, az ehhez vezető utat viszont nem találta. Kicsit elveszett a részletekben, ezért azzal keresett meg, hogy segítsek letisztázni a fejében kavargó gondolatokat és

Megtalálta a motivációját

Az elején arról beszélt, mit kellene tennie, illetve hogyan tudná a főnökét rávenni arra, hogy előléptesse őt. Azzal bocsátottam útjára, hogy gondolkodjon el azon, mi is az ő szívbéli vágya. Panni megosztotta velem, hogy ez a kérdés bizony nagyon komoly fejtörést okozott neki. Gondolt ő az elején mindenfélét: magasabb fizetést akar, elismerésre vágyik, jól mutat az önéletrajzában a magasabb pozíció, látszik majd a fejlődés útja, több tudás kerül a birtokába, talán még beosztottja is lesz, akit irányíthat és további hasonló elképzelések.

Jöttek a gondolatai sorban, aztán mindegyiket el is vetette szépen sorban. Egyik sem volt igazán inspiráló, egyik cél sem lelkesítette őt igazán. Keresett, kutatott, igyekezett megtalálni a legfőbb motivációját, azt az egyetlen dolgot, amire felkiálthat, hogy igen, ez az, amit valójában akar, ez az, amiért mindent megtesz majd, hogy elérje.

Több órájába került, néha még a buszon is papírral, ceruzával a kezében utazott, jegyzetelt szorgosan, kihúzott, beírt, átjelölt, nyilat rajzolt, újra átszerkesztett és így tovább. Menet közben megértette, hogy amíg nem látta tisztán a saját célját, addig persze nem is sikerülhetett a megfelelő eszközt megtalálnia ahozz, hogy elérje azt. Hiszen bármit is ötletelt, az még nem volt összhangban az ő valódi, szívbéli vágyával.

Erdei séta

A végén annyira belefáradt a szerkesztgetésbe és gondolkodásba, hogy pihenésképpen elment kirándulni a hegyekbe. Élvezte a téli erdő szépségét, a lába alatt megfagyott talaj ropogását, a friss, jéghideg levegőt az arcán, a fák susogását és az élővilág motoszkáló neszezését. Csak az előtte feltáruló útra figyelt, és a gyönyörű, megnyugtató környezetre.

Ott, abban a belső csendben és nyugalomban egyszercsak megtalálta a válaszát. Rájött, hogy olyan munkára vágyik, ami kihívást jelent számára, ahol meg tudja mutatni egyrészt a már megszerzett tudását, másrészt használhatja kreativitását, amikor egy-egy újabb kihívást kell megoldania.

Megjelent előtte a kép, ahogyan mosolyogva megy be a munkahelyére, tudva, hogy ismét egy csodálatos és izgalmas kihívásokkal teli napnak néz elébe. Örömmel üdvözli a kollégáit, akik visszamosolygnak rá, és nekikezd a már előzőleg fejben összeállított napitervnek. Energiával telve, lelkesen végzi a tevékenységeit, így délután és este jut ideje és ereje a baráti összejövetelekre.

Olyan erősen jelent meg előtte ez a kép, mintha már valóban ezt az életet élné. Gondosan elraktározta hát magában, és akárhányszor előhívta, dédelgette, mindig mosolyra derült az arca.

Célra tartás

Kértem, jegyezze le, pontosan milyen jellegű tevékenységeket akar végezni, miből áll egy napja, és milyen eredményeket akar magáénak tudni. Amint ezt megtette, a pontos cél is láthatóvá vált előtte. Innentől kezdve már világossá vált, hova akar eljutni. Azt javasoltam neki, hogy minden egyes felkérésnél, megkeresésnél, baráti kérésnél, egyéb ajánlatnál egyetlen kérdést tegyen fel magának:

• Vajon közelebb visz a célom felé, ha ezt teszem?

Panni megfogadta, hogy most, hogy már ismeri a motivációját, csak olyan dolgokat fog elvégezni, amelyeknél erre a kérdésre igen a válasz. Semmilyen módon nem hagyja magát letéríteni az útról, aminek a végét immár kristálytisztán látja. Az odavezető útvonal még mindig homályos picit, ám bízik abban, hogy ha ezzel a kérdéssel halad, akkor az is egyre inkább kitisztul. Abban maradtunk, hogy következő alkalommal erről beszélgetünk.

Tarts velem, és olvasd a karrier tervezés következő lépéseit bemutató írásomat is.

Itt pedig megtalálod a cikk első részét.

Ha szeretnél fejlődni, informálódni, tapasztalatot megosztani, várunk közösségünkben.