önelfogadás Archives - MannaCoach

Társadalmunk nem fogadja el a hibázást. Kezdődik egészen kisgyerekkorunktól otthon, majd folytatódik az iskolában, ahol nevelőink arra koncentrálnak, hány hibát ejtettünk a beadott dolgozatunkban. Holott nyugodtan rámutathatnának arra is, mennyi jó megoldás született ugyanabban a beadványban.

A hibázást kutató hozzáállás már kezdetektől rányomja bélyegét egész életünkre. Most végre itt az idő változtatni ezen a gondolatiságon. Mert miért is ne engedhetnénk meg magunknak a hibázást?  Hiszen azokból a cselekedeteinkből tanulunk leginkább, amikor elkezdünk azon töprengeni, mit is csinálhattunk volna másképpen, hogyan tudjuk legközelebb a kívánt eredményt elérni. Így tanulunk meg hozzánk egyre közelebb álló döntéseket hozni.

Egyáltalán, nem is hiszek a hibázásban, mint fogalomban. Számomra ez a szó egyszerűen nem létezik. Minden, amit teszünk, az adott pillanatban a lehető legoptimálisabb cselekedet, amire akkor képesek vagyunk. Ez igaz még úgy is, ha hallottuk azt a bizonyos belső hangot, ami figyelmeztetett, csak épp nem hallgattunk rá.

Mindez egyetlen dolgot mutat: hogy még nem voltunk érettek arra, hogy elfogadjuk belső vezetőnk útmutatását.

Ennek tudata is előre visz, hiszen minden egyes alkalommal megbizonyosodhatunk róla, hogy a belső tanács, a belső hang a mi érdekünket szolgálja, igyekszik minket a saját utunk felé terelni. Ha pedig kedvünk van elkalandozni, és az időnket mással tölteni, kurflikkal tarkított utakat bejárni, ám legyen, ez a mi döntésünk, a mi visszatalálásunk módja önmagunkhoz.

Döntéseink, cselekedeteink mutatják meg, kik vagyunk valójában, és visznek egyre közelebb bennünket saját magunkhoz. Minden egyes döntésnek és cselekedetnek megvan az értelme, a maga oka. Utólag visszatekintve sokszor át is értékeljük őket, amit eredetileg tévedésnek, vagy hibának gondoltunk, később kiderülhet, hogy a legjobb dolog volt, ami csak történhetett velünk.

Tegyük hát félre az ítélkezést, a szigorú önvizsgálatot, és fogadjuk el a hibázást. Mind a magunk életében, mind másokéban. Tekintsünk cselekedeteinkre olyan eseményekként, amelyek mindannyiunkat közelebb visznek saját belső magunkhoz.

Hiszen gondolj csak bele, igazából mi lehet hiba. Elmész egy találkozóra, vagy sem? Elfogadsz egy állást vagy sem? Kiküldesz egy ajánlatot vagy lekésed a határidőt? Balra kanyarodsz a kereszteződésben, ahelyett, hogy jobbra mennél? Öt forintot költöttél három forint helyett?

Valóban, ezek a döntések mind vonhatnak maguk után egy sor láncreakciót és következményt. De hogy hibák lennének? Nem hiszem. Sokkal inkább olyan gócpontok, amelyek utólag megvizsgálva fantasztikus felismeréseket hoznak.

Javaslom hát, bátran engedd meg magadnak és másoknak is a „hibázást”!

Várlak szeretettel máltai utazási programjaimon.

Addig is nézelődj facebook oldalamon, és meríts inspirációt az írásaimból.

Év vége van, én pedig évtervezőt készítek. Ahogy építem fel a logikát, magam is óhatatlanul elgondolkodom azon, mi történt velem ebben az évben.

Ami elsőként eszembe jut,

az az, hogy mennyire lehetőségekkel teli volt ez az év. Lehetőségeket hozott a változásra, a megújulásra, a fejlődésre. Amikor elkezdődött, fogalmam sem volt, hova fogok eljutni. A céljaim világosak voltak, bár igencsak nagy vonalakban megfogalmazva. A megvalósítás módja, az oda vezető út pedig még teljes ködbe veszett az idei év elején.

A téli időszak költözéssel indult, amit pénz és munka szűkössége miatt csak segítséggel éltem túl. Ez az időszak (is) megmutatta, micsoda érték a barátság, az egymás felé fordulás, az önzetlen segítségnyújtás.

Tavasszal új munkahely érkezett, új lakás, új ismerősök kíséretében, miközben bimbózó párkapcsolatunkat építettük és a közös jövőt terveztük. Utazások, kulturális rácsodálkozások, kapcsolódások, új családba integrálódás, világra nyitás jellemzi ezt az évszakot.

Nyáron megint új lakás, egy újfajta élet felépítésének megkezdése, immár kettesben. Összecsiszolódás, boldogság, közös célok, harmónia, privát szféra – leginkább ezek a szavak írják le ezt az időszakot.

Az ősz szava a lezárás. Hosszas szakasz után, ami kezdődött a múlttal szembenézéssel, folytatódott a változtatás elhatározásával, majd zárult a döntés meghozatalával, és felvállalásával, véglegesen sikerült megszabadulnom az addig bilincsként cipelt láncoktól. Ahogy pattantak le rólam ezek a szorítások, úgy tudtam egyre könnyedebben lélegezni, és a saját életemre koncentrálni.

Most pedig itt állunk december végén, épp aláírtuk a szerződést arra az ingatlanra, ahol el tudjuk kezdeni a közös vállalkozásunkat, a továbbiak pedig csak az ünnepek miatt csúsztak át január elejére. Lassan tisztulnak a saját vállalkozásom keretei is, egyre inkább képes vagyok fókuszáltan tervezni és a valóságba ültetni az elképzeléseimet.

Mit szűrtem le tanulságként ebből az évből?

Azt, hogy merjek a megérzéseimre hallgatni, és kövessem az álmaimat akkor is, ha az elején nem látom még a megvalósítás menetét, mert a megoldások menet közben érkeznek. Bátran neki kell vágni az útnak, a kétségeket félretenni, a fókuszt pedig mindig a célra tartani.

Ez az év hozta meg a hitet magamban, és erősített meg abban, hogy értéket adok, amivel nagyon sok embert motiválok. Rájöttem, hogy szerelmes vagyok az életembe, a munkámba (amit nem is munkának nevezek, mert annyira imádom, hogy szinte minden gondolatom körülötte forog, és állandóan új inspirációt kapok belőle/hozzá), a szigetbe, ahol élek, és a lehetőségeimbe, amelyeket folyamatosan teremtek magamnak.

A lehetőségeimbe, amelynek határait csak magam szabom meg, ezért az én 2018-as évem a végtelen felé nyitásról szól. Arról, hogyan hozom le a valóságba a megálmodottakat, hogyan nyitom meg a lelkem még inkább, és hogyan kapcsolódom veletek még erősebben.

Mik a konkrét terveim?

Legyenek hát ezek a leírt vállalásaim a következő esztendőre, nyilvános szerződésem önmagammal a megvalósításra váró célkitűzéseimről.

Remélem, inspiráltalak arra, hogy te is elkészítsd a saját számvetésed.

Ha közös gondolkodásra, évértékelésre, tervezésre vágysz, keress bátran, fordítsuk meg a te életed kerekét is.

Te hogyan sajátítottad el az új ismereteket az iskolában? Mi jó alaposan, néha kicsit jobban elmélyedve, néha felületesebben, de egyenletes, apró lépésekkel haladtunk. Nem a két ismeretlenes egyenlet megoldásával kezdtük, hanem szépen lassan, a négy alapművelet elsajátításával, aztán a szorzótábla megismerésével, majd folytattuk az alap egyenletekkel, és csak utána találkoztunk először az egy, majd a két ismeretlennel.

Így van ez az önismeret során is. Szépen lassan megismerünk új gondolatokat, új lehetőségeket, apránként jutunk el a saját megértéseinkig. Persze azt várjuk, hogy egyik pillanatról a másikra megváltozik majd minden. Keressük a csodaszert, ami nincs, hiszen ugyanúgy a tanulásról, a folyamatról szól ez is, mint bármilyen más ismeret rejtelmeibe történő bepillantás során.

Miért nem hisszük el vajon, hogy egyetlen apró változtatás mennyire más rálátást tud adni? Miért gondoljuk azt, hogy csak a nagy változások segítenek, csak azok hoznak eredményt?

Az a tapasztalatom, hogy igenis elegendő alkalmanként apró lépésekkel haladni. Elég egyszerre egyetlen dolgot másképp csinálni, mint addig tettük.  Hogyan?

Pontosan ugyanúgy működik itt is minden, mint például a munkádban. Első és legfontosabb, hogy pontosan meghatározd, merrefelé szeretnél elindulni. Utána következik majd az aprólékosabb tervezés, de ez már egy következő cikk témája.

Most elsőként kezdd minden reggeled 5 percnyi önmagadra figyeléssel.

Olyan 5 percet válassz, ami csak a tiéd. Engedd felszínre, ami a lelkedben lakozik, úgy, hogy koncentráltan, irányítottan figyelsz befelé. Kérdezd meg magadtól, mit szeretnél adott napon leginkább megvalósítani, mi az, amire személy szerint vágysz. Mi az a legbelsőbb vágyad, amit nagyon szeretnél, és ami csakis rólad szól.

Képzeld el magadban, hogy már elérted ezt az állapotot, megvalósítottad ezt a vágyad. Olvadj bele ebbe a képbe. Engedd az érzéseidet felszínre törni, és éld meg őket. Figyeld meg, mikor milyen érzés kerít hatalmába: hol érzel örömöt, elégedettséget, nyugalmat, és hol tör elő félelem, vagy olyan gondolat, amely gátolja a vágyott cél megvalósulását.

Amint megtaláltál egy negatív, vagy félelmet okozó gondolatot, tudatosítsd magadban. Nagyon klassz, hogy ráleltél erre a gondolatra, mert most már tudod semlegesíteni. Mégpedig úgy, hogy elengeded. Hangosan mondd ki, hogy „Elengedem azt a hiedelmem, hogy …….” és folytasd a mondatot az oda illő befejezéssel.

Következő lépésben fogalmazd át ezt a mondatot pozitív gondolattá, és mondd ki azt is hangosan.

Például: azt gondolod, hogy semmit nem tudsz befejezni. Akkor a Te két mondatod a következőképpen hangzik: „Elengedem azt a hiedelmem, hogy semmit nem tudok befejezni.” „Megengedem magamnak, hogy képes vagyok befejezni minden tevékenységet, amibe belekezdek.”

Talán észrevetted a párhuzamot az elengedem, és a megengedem szó között. Egyetlen apró igekötő, mégis egészen más értelmet ad a kijelentésnek. Engedd el a régi, berögzült gondolatokat, és engedd meg magadnak az újat, a felszabadítót, a megvalósítót.

Legyen ez az első lépés, az első alapművelet, amit megtanulsz önismereti utad során. Cselekedj ma, holnap, holnapután és ezután minden nap egy picit másképp, mint ahogyan addig tetted. Szánd magadra ezt az 5 percet naponta, és végezd el a gyakorlatot reggelente, várakozás közben, ebédszünetben, vagy bármikor, amikor csak megteheted. Tedd a hétköznapjaid szerves részévé, és figyeld, ahogy változol.

Fogadd el, hogy apró lépésekkel haladsz, mindvégig a célon tartva a szemed. A legjobb, ha naplót is vezetsz ezekről az önmagadba mélyedésekről, hogy nyomon tudd követni a fejlődésed. 30 nap után pedig nézd vissza, és csodálkozz rá az akkori énedre.

Kezdd el még ma!

Hiszen mi rossz történhet? Amikor befelé figyelsz, megláthatsz néhány olyan képet, néhány olyan vágyad, amelyet nem tudatosítottál eddig magadban – vagy csak nagyon mélyre temetted, és nem gondoltál rá hosszú ideje. Lám-lám, ezek az elképzelések még mindig benned vannak, csak a megvalósításra várnak.

Mi minden jó történhet? Próbáld ki, és meglátod!  😀

Várlak facebook oldalamon, ahol a blogcikkek mellett egyéb inspiráló posztokat is megosztok.

Ha szívesen folytatod az utadat inspiráló környezetben, különleges helyszínen, akkor várlak Máltára, hogy együtt fedezzük fel a benned szunnyadó erőt.

Tükörbe nézve tudatosíthatod, milyennek látod magadat. Vedd végig először a külsőségeidet. Szemed formáját, szád ívét, orrod vonalát, szemöldököd hajlását, homlokodat, hajadat, testedet. Ez vagy Te, kívülről.

Most nézz bele mélyen a szemedbe. Csak az egyikbe, legalább 2 percig. Nézd, nézd, és nézd. Bírod még? Közelítesz magadhoz, a belső MAG-odhoz? Ahhoz, aki Te vagy, igazán.

Most milyennek látod magad? Mit mondanál magadról? Valami változott benned?

Most nézz meg egy másik embert ugyanígy. Először kívülről szemléld meg, aztán nézz mélyen a szemébe és koncentrálj arra, amit ott látsz.

A legjobb párban végezni ezt a gyakorlatot. Szavak nélkül, csak a szemeiteken keresztül beszélgetve. Később meg tudjátok osztani egymással, ki mit látott a másikban.

Tudod mi az érdekes? Amit a másikban látsz, az is rólad szól. A Te szűrődön keresztül értelmezed, és az általad fontosnak tartott dolgokat említed. Ha megkérdezel valaki mást ugyanarról a személyről, nagy valószínűséggel eltérő tulajdonságokat fog említeni, hiszen Ő is a saját szűrőjén keresztül látja.

Azt látja Ő is, Te is visszatükröződni a másikban, ami bennetek megvan. Gondolj bele, Téged hányféle módon láthatnak. Minden ember, akivel találkozol, mást érzékel belőled. Más tulajdonságodra reagál, más belső értékedhez kapcsolódik.

Mi a helyzet veled? Te is azt látod a másikban, amihez vonzódsz, vagy ami taszít. Ilyenformán mindannyian egymás tükrei vagyunk. És mások tükröződésében mi is másképp láthatjuk magunk.

Mint a Vidámparkban, ahol az egyik tükörben szélesek vagyunk, a másikban hórihorgasak, a harmadikban a fejünk nagyobb, a negyedikben a lábaink nyúlnak meg, és folytathatnám a sort. Attól mi még tudjuk, hogy milyenek vagyunk. Mégis érdekes meglátni magunkat egy másik tükörben, vagy tükröt mutatni a másiknak, és megvizsgálni, mi miért látjuk a másikat olyannak, amilyennek.

Mert az új perspektíva mindig segít. Valami olyan többletet ad, ami által felismerhetünk magunkban valami újat. A tükör mutatásával pedig mi is adhatunk valami újat a másiknak.

És hogy mit sugárzunk tovább a kezünkben tartott tükörből? Minden olyat, ami bennünk van. A hiedelmeinket, a szokásainkat, a gondolatainkat, a megértéseinket, a vonzódásainkat. Mindent, amit előzőleg magunkba szívtunk.

Úgyhogy gyűjtsd szorgalmasan a sugarakat, és szórd szerteszét mindenfelé. Kellemes tükörbe nézést kívánok. Gyakorold!

Ha úgy érzed, segíthetem a felismeréseid, keress meg egy coaching beszélgetésre.

Ha pedig van kedved megismerkedni Máltával, és kicsit mélyebben önmagaddal is, akkor válassz egy hetet, amit velem töltesz ezen a csodás szigeten, és gyere inspirációs utazás programomra. 

Legújabb bejegyzéseimről a Facebook oldalamon is értesülhetsz.

Ma arra jutottam, nincs tovább, ki kell nyilvánítanom az akaratomat. Egy ideje motoszkál bennem a gondolat, amit még nem váltottam cselekvéssé, de csak mostanra tudatosult, hogy eddig nem mertem szembenézni a legnagyobb félelmeimmel.

Ezt a beszélgetést azzal kell megejtenem, aki a legfontosabb számomra. Mi van, ha elmondom, amit igazán akarok, és ő nemet mond? Mi van, ha teljesen mást akar? Mi van, ha ezzel elveszítek valamit a kapcsolatban? Mi van, ha ezzel teljesen elveszítem Őt?

Az elodázás oka mindig valaminek az elvesztésétől való félelem.

Számtalanszor beszélgetek veletek ehhez hasonló szituációkról. Ezt a beszélgetést néha a főnököddel, néha a szerelmeddel, időnként a gyerekeddel, vagy a barátnőddel ejted meg.

Adott tehát a feladat: leülni, és szemtől szembe elmondani egy számodra fontos személynek, amit érzel, amit szeretnél, és közösen dönteni a hogyan továbbról. A mai nap mottója tehát: Állj ki magadért!

Hogyan jutsz el idáig?

Egy nagyon egyszerű példamondaton keresztül bemutatom a lépéseket.

Példa: párod minden vitában megemlíti: „az érzelmeid vezérelnek, ezt nem fogadom el, indokold meg racionálisan.”

  1. Azonosítsd be, mi az, ami zavar.

Elkezdesz gondolkodni, hogyan is tudnád állításaidat érvekkel alátámasztani. Persze, egy darab nem jut eszedbe, vagy ha van is néhány gyengécske érved, párod azonnal lesöpri őket. Megjelenik benned a rossz érzés, amiért valóban az érzelmeid irányítanak.

  1. Nézz szembe a tényekkel.

Megtudtad, hogy érzelem-vezérelt vagy. Na és? Így egészítitek ki egymást: párod racionálisan gondolkodó, Te pedig érzelmileg megközelítő vagy. Tudatosítsd magadban, hogy ez a Te egyik tulajdonságod.

  1. Vizsgáld meg, mit szeretnél.

Most, hogy ez már világossá vált számodra, nézd meg, mit lehet tenni. Tényleg át akarsz állni a racionális gondolkodású üzemmódra? Képes vagy valaha is kizárni az érzelmeidet? Nyilván nem. Nem is kell. Akkor mit szeretnél? Azt, hogy a másik elfogadja ezt a tulajdonságodat, és ezzel együtt szeressen.

  1. Nézz szembe magaddal.

Ez valóban kihívásokkal teli rész. Előjön az összes érved, ellenérved, neveltetésed, társadalmi elvárások…..meg még ki tudja mi minden. Elkezded magyarázni magadnak, hogy de hát apukád is így csinálta, a főnököd is ezt várja, a szomszéd is rád szólt, hogy ne legyél már ilyen érzelgős, és a barátnőid is kinevetnek, amiért az összes romantikus filmen végig bőgsz. Megjelenik a kétely: „Akkor lehet, hogy emiatt nem szeretnek, ezért el kell fojtanom magamban?” Eszedbe ne jusson! Ez a tulajdonság benned van, ezzel együtt létezel.

  1. Pozicionáld be magad.

Itt jön az, amikor le kell vetned a konvencióidat, és elhinned magadról, hogy szerethető vagy minden tulajdonságoddal együtt. Amikor elismered magadnak, hogy értékes ember vagy. Amikor nemcsak kifelé hangoztatod, hogy fogadjanak el ilyennek, hanem ténylegesen elkezdesz érvényt szerezni ennek. Elgondolkozol azon, vajon miért engeded, hogy a másik ne azon az értéken kezeljen, ahol Te szeretnéd.

  1. Gyűjtsd az erőt és a bátorságot.

Jönnek a kételyek, félelmek: „Ha kimondom, mit fog csinálni? Megint legyint egyet, és folytatja ugyanúgy, ahogy eddig? Vagy faképnél hagy?” Kezdj el tervezgetni. Gondold át, milyen szavakat használsz, milyen körülményeket teremtesz a beszélgetéshez, és milyen végkimenetelt szeretnél elérni. Erősítsd meg magad, hogy könnyedén lesöpörhesd az ellenérveit.

  1. Nyilvánítsd ki az akaratod, érvelj.

Eljött a pillanat, itt az ideje leülni egy beszélgetésre. Higgadtan, kedvesen mondd el a párodnak, mit szeretnél. Pl: „Szeretném, ha elfogadnád, hogy én az érzelmeim által működöm. Ez segít engem abban, hogy elfogadó és támogató legyek veled. Én szeretem ezt magamban, és fontos számomra, hogy Te ezzel együtt fogadj el.”

Mi az eredmény?

Felvállalod azt, aki vagy, és az oroszlán bátorságával nézel szembe a másik féllel. Néha elfogadja, amit kérsz. Néha visszautasítást kapsz. Néha elsodródik mellőled. Néha megerősödik a kapcsolatotok. Néha úgy érzed, a világ dőlt össze benned. Néha madarat lehet veled fogatni a boldogságtól.

Mindig van tovább. Az nem mindegy, milyen minőségben. Az nem mindegy, hogy érzed magad a kapcsolatban. Méltó, megbecsült partnernek, vagy időtlen időkig várakozol az elfogadásra?

Esete és partnere válogatja, mennyi ideig tart a folyamat. Van, amikor 10 perc, van, amikor 2 óra, van, hogy hetek, és van olyan is, amikor évek alatt jutsz el az utolsó pontig.

Miért állj ki magadért?

Te vagy az egyetlen, aki hatékonyan, folyamatosan képviselni tudja az érdekeidet. Úgy kerülsz harmóniába, ha előbb megtanulod egyértelműen, céltudatosan kommunikálni az elképzeléseidet, érvényesíteni önmagad.

Mindaddig, amíg megsértődsz, megbántódsz, összeveszel, kiabálsz, elrohansz, csapkodsz, törsz-zúzol, rombolod szét a kapcsolataidat, nem figyelsz eléggé magadra. Nem veszel tudomást arról, mi a jó neked.

Amikor nem állsz ki magadért, ugyanúgy rombolsz, csak éppen befelé. Már nem a másikat bántod, nem őt bünteted a dühöddel, hanem saját magadat kínzod.

Csak Te tudod, mi a jó neked. Szeresd magad annyira, hogy mindent megteszel a jólétedért, ami rajtad múlik, akkor is, ha mások számára érthetetlennek tűnő döntéseket hozol. Ezekből a helyzetekből épülsz, fejlődsz.

Minden felvállalással egyre közelebb kerülsz önmagadhoz, ezzel együtt a társadhoz.

Ha úgy érzed, kell egy jó barát, aki fogja a kezed és támogat, keress meg.

Ha pedig van kedved megismerkedni Máltával, és kicsit mélyebben önmagaddal is, akkor válassz egy hetet, amit velem töltesz ezen a csodás szigeten, és gyere inspirációs utazás programomra

Legújabb bejegyzéseimről a Facebook oldalamon is értesülhetsz.