Biztos pontok nélkül, a rutinon túl
Időről időre eltávolodom a megszokott életemtől, a biztos pontok kapaszkodóitól. Ez általában akkor következik be, amikor észreveszem, hogy túlságosan rutinszerűen működöm. Amikor meglátom, hogy már kezdenek biztonságossá válni a napi feladatok, tevékenységek. Ez egyben megnyugtató, másrészt éppen ez a fejlődésem gátja is: ismétlem önmagam. Márpedig attól, hogy valamit egyre erőteljesebben csinálok, még ugyanaz az eredmény fog megszületni, mint eleddig.
Márpedig ha újra, másra, nagyobbra vágyom, akkor ahhoz elengedhetetlen, hogy megkérdőjelezzem a régit, és mást próbáljak ki. Bennem is működnek persze azok a sémák, amelyek szerint a múlt, és a múlt által teremtett jelen az ismerős, és biztonság érzetet ad, míg a jövő ismeretlen és bizonytalan. Pláne akkor, ha még tudatosan rá is segítek azzal, hogy kiszakítom magam a megszokott környezetemből, és messzi-messzi tájakra utazom.
Azért teszem mindezt, mert azt tapasztalom, hogy különleges dolgok történnek akkor, amikor kikerülnek az életemből a biztos pontok. Azok a biztos pontok, amelyek valaha bizonytalanok voltak, idővel pedig túlságosan rutinszerűvé váltak. Amikor eltávolodom a megszokott rutinomtól, akkor meglátom mindazokat a hiedelmeimet, amelyek a tovább lépésemben késleltetnek.
Otthontalanul, mindenhol otthon
2016-ban tettem meg az első nagy lépést, amikor Máltára költöztem. Csapot-papot otthagytam, és érkeztem meg egy – számomra akkor még – ismeretlen világba. Fogalmam sem volt arról, mit kezdek majd itt, és hogyan alakítom az életem. Céljaim voltak, az oda vezető út viszont teljesen homályba veszett.
Otthontalanul, minden megszokott kapaszkodó nélkül építettem az életem. Az eddig eltelt öt évben majdnem húsz alkalommal költöztem ezen a kis szigeten. Saját lakásom azóta sincs, a horgonyt a vállalkozásom jelenti, ahol a bérelt ingatlanjaimba várom a turistákat. Azt vallom, hogy a világ az otthonom, és bárhol otthon tudom érezni magam.
Amikor kiköltöztem Máltára, megfogott az új kultúra vibrálása, a magyartól teljesen eltérő életszemlélet és életvitel. Csakhogy idővel megszokottá vált ez is, és még nagyobb rálátásra vágytam.
Biztos pontok nélkül Balin
2020 januárjában 3 hétre Balira utaztam, úgy, hogy gyakorlatilag semmit nem tudtam az országról, csak az érzésemre hagyatkoztam. Új élményeket, újfajta gondolkodást akartam megtapasztalni. Nos, ez olyannyira sikerült, hogy egyfajta kulturális sokk ért a helyszínen, ami igencsak megviselt.
Szállást a helyszínen szerveztem, így az is előfordult, hogy fogalmam sem volt, hogy aznap hol alszom majd. Egyetlen biztos pont, ami mindig ott volt velem és bennem, a tudatos jelenlétem volt.
Meglátásom, életérzésem Balin
Még inkább új kihívásokra ösztönzött a Bali utazás. Hazatértemkor új döntéseket hoztam, más irányba tereltem az életem. Majd újra visszazökkentem, és ismét a megszokások, a rutinok vették át a főszerepet az életemben.
A Bali utazásról készült videókban bővebben kifejtem az ottani megéléseimet.
Rutintörés Mexicoban
2021-ben úgy döntöttem, újra utazom. Most éppen 3 hónapra, mert előzőleg a 3 hét még nem volt elég rutintörésre. Ezt a cikket az első itt töltött hét után írom. Egy olyan hét után, amikor majdnem feladtam. A hat órás időeltolódás igencsak megtépázott, mivel még a régi rutinomat igyekeztem folytatni itt is. Mostanra rájöttem, ez nem megy, ezért fokozatosan engedem el.
Egy-két hétnyi szállásom már lefoglalva, a többiről még fogalmam sincs. Olyan az egész, mintha egy sötét lyukban araszolgatnék előre, ahol sosem tudom, mi a következő lépés. Mégis tudom, hogy minden rendben van/lesz, és ami történik velem, az értem történik.
Mindenféle helyzettel találkozunk az életben. Ugyanakkor hiszem, hogy ezek a helyzetek abban segítenek, hogy teljesen függetlenül az adott történésektől éberek és derűsek maradjunk, és meglássuk, hogy ez a sok minden a kiteljesedésünket szolgálja.
Növekedés
Elindultam, hogy beleálljak valamibe, ami elől Máltán elbújtam, vagy képtelen voltam megváltoztatni. Jöttem, hogy transzformálódjak, és a belső valóságomat tágítsam, ezáltal valami magasabb rendűbe léphessek bele.
Többször majdnem visszafordultam. Érkeztek olyan helyzetek, amikor azon gondolkodtam: „Mit keresek én itt? Gyerünk vissza Máltára, a megszokottba, a biztos pontok nyújtotta kényelembe. Mi a búbánatért nehezítem itt az életem?”
Ilyenkor átlépek egyfajta megfigyelő szerepbe, és kívülről tekintek magamra. Érzelem, és frusztráció mentesen, kizárva a bennem kergetőző gondolatokat. Elkezdem figyelni magamat, ami közelebb hoz a jelen pillanathoz. Ahhoz a jelenhez, amit most éppen választottam magamnak. Kesereghetek azon, hogy miért nem máshol vagyok, és nézhetek örömmel, kíváncsisággal arra, ahol éppen vagyok.
Lehet, hogy adott pillanatban kényelmetlen mindaz, ami történik velem, mégis ez az, ami igazán támogatja a növekedésem. Mert a kiüresített elmémben, a jelen pillanatában érkeznek új meglátások, merülnek fel új kérdések, és születnek új irányok bennem.
Így tágítom Mexicoban a megszokásaim, a mintáim, ísmertebb nevén a komfort zónám határait. Ez az én módszerem arra, hogy beletáguljak a megálmodott valóságomba.
Te hogyan lépsz ki az életedből, és hozol be új nézőpontokat?
Tarts velem a Mexico videó sorozatomban, ahol a festői helyszíneken ihletett gondolataimmal viszlek téged is a saját komfort zónádon túlra. Javaslom, hogy iratkozz fel a YT csatornámra, így minden újabb felkerülő videóról értesítést kapsz.
Szeretettel:
Gürtler Szilvia
Ezeket is érdemes megnézni
Tanulunk, megértünk, felismerünk, tanítunk
Útmutató a sikerhez: az élethivatás beteljesítése
