Az idő rabja vagy te is?
6:48. Pislogok, félig álmaim ködében, félig a való világban. Aztán az órámra pillantok, és hirtelen eszembe villan, hogy 1 órával többet mutat, így még csak 5:48. Megnyugodva tovább heverészek, hiszen akkor van még időm bőven. Aztán hirtelen felülök: Van időm? Ugyan mire? Hiszen én gazdálkodom az időmmel. Vagy mégsem? Felkavar, ahogy ráébredek, mennyire az idő rabja vagyok még mindig.
Hogyan lettem az idő rabja?
Gyerekként jórészt a napi rutin, a munka, a pihenés hitrendszerében cseperedtem. Emellé jött az az elképzelés is, hogy a vállalkozók még többet dolgoznak, hiszen azt láttam, hogy édesapám szinte-éjjel nappal tervezett, alkotott valamit.
A legnagyobb sláger akkoriban a 8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás című Beatrice szám volt. Ahogy beléptem a munka világába, rögtön megtapasztaltam, hogy a 8 óra munka, az bizony legtöbbbször 10-12 óra. Ha hozzáadom még az otthoni feladatokat is, akkor jócskán több. A vállalkozásomban is hoztam a hitrendszerem szerintieket, így akár 14-16 órákat is dolgoztam naponta.
Hogyan lépkedek kifelé a rabságból?
Egy nap arra ébredtem, hogy hiába vagyok önálló, és építem a saját elképzeléseim szerinti életem, ez a régi „nyolctól ötig” világrend még mindig meghatározó bennem. Hiszen az csak csalóka illúzió, hogy szabadabb vagyok, ha mindössze annyi a különbség, hogy most a sajátomban robotolok.
Hol az életem, a magamra fordított idő? Ha a régi rend szerint nézem, akkor a 8 óra pihenés, ha az új rend szerint, akkor az énidőm, az életemben jelenlétem. Mert bizony volt olyan hetem, amikor arra sem jutott időm, hogy a barátaimmal beszélgessek. Körülbelül ez a pont volt az, amikor úgy döntöttem, elég ebből, és új szabályokat hoztam.
5 + 1 dolog, amivel az idő rabság helyett szabadságot ad
Állandó időzavar helyett önmenedzselés
Én lettem a legfontosabb magam számára, és ezt mára tükrözi a naptáram is. Azóta sokkal nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb vagyok, amióta ilyen tudatosan menedzselem magam. Kínlódtam én is eleget ezzel a témával, állandóan csúszásban és rohanásban voltam. Mindaddig, amíg felismertem, hogy az időn nincs mit menedzselni. Az egyszerűen csak van. Pontosan akkora a jelentősége, amekkorát én tulajdonítok neki. Amin változtatni tudok, az az én hozzáállásom, és gondolkodásom az időről.
Otthonról dolgozom már évek óta. Mégis, nehezen szakadtam el a megszokott, mások által kialakított és átvett szabályoktól. Már tudom, semmi okom, hogy éppen ezen elvek mentén dolgozzak. A szabadságom abban is áll, hogy bármikor, bármit megváltoztassak. Meg is tettem. Most ha úgy tartja kedvem, hajnalban dolgozok pár órát, és egész nap szabad vagyok, máskor este érkezik valami lelkesítő, és akkor állok neki.
Bárhogy szervezhetem, hiszen az életemet én alakítom. És én ahelyett, hogy az idő rabja vagyok, a szabad időt választottam. Ma éppen felkelek és gyorsan papírra vetem ezt a cikket. Még mindig csak 7:14. Előttem az egész csodás nap, hogy megéljem.
Nekem működik. Mi a te megoldásod?
Szerző: Gürtler Szilvia
Képek: pixabay.com
