felfedezés Archives - MannaCoach

Bizonyára találkoztál már olyan kisgyerekkel, aki állandóan azt kérdezi, hogy „miért”. Talán visszaemlékszel saját gyermekeidnél is erre az időszakra, vagy legalább az ismerősök, barátok gyerekeire, netán a buszon, villamoson látott gyermekekre, akik állandóan kérdeznek, ahogy rácsodálkoznak a világra.

(tovább…)

Több évnyi vívódás után 2016-ban sikerült elválnom. Arra azonban nem számítottam, hogy a válás után még hosszú hónapokkal sem találom majd magam. Valahogy az ember azt gondolja, hogy ha megteszi azt a bizonyos lépést, amitől annyira tart, akkor a helyére kerül minden. Sajnos nem így történt.

(tovább…)

Szeretném veletek megosztani a saját tapasztalataimat a coachingról, mert szerintem ez egy nagyon klassz dolog, viszont sokan nem is tudnak erről a lehetőségről vagy szkeptikusak, mint amilyen én is voltam még nem olyan rég…

Pár hete vonakodva mondtam igent az ismerősöm biztatására, hogy keressek fel egy coach-ot a munkahelyi problémámmal. Arra gondoltam, hogy nincs nekem szükséges dilidokira, és semmi kedvem ahhoz, hogy a gyerekkoromban vájkáljanak. Arra meg aztán pláne nem, hogy valaki nagyon okos kívülről megmondja nekem a tutit. Osztogattak már a családtagjaim és a barátaim elég tanácsot nekem, amikor elmeséltem, mi nyomaszt a munkahelyemen. Amikor elmondtam nekik, mennyire nehéz eset a főnököm, és hogy a projekt, amivel megbízott engem és a kolléganőmet, mennyire érdekes, de a kolléganőm egyáltalán nem foglalkozik vele olyan lelkesen, és emiatt félek, hogy nem leszünk készen határidőre – mindenki lelkesen nekiállt osztani a tanácsait.

Tanácstalan voltam és egyre elkeseredettebb. Nem akartam elveszíteni a munkámat, viszont a megoldás valahogy nem akart megérkezni, és én egyre frusztráltabb lettem.

Pár hete összefutottam egy régi ismerősömmel és úgy alakult, hogy együtt ebédeltünk. Érintőlegesen meséltem neki a munkámról, meg az aktuális helyzetről, mire az ismerősöm azt javasolta, keressek meg egy coach-ot a témával. Lemondóan legyintettem és felsorakoztattam az összes ellenérvet, ami csak eszembe jutott. Ő viszont elmondta, hogy a coachingnak semmi köze nincs azokhoz a dolgokhoz, amiket én gondoltam róla. Ott senki nem vájkál a múltamban, nem kérdezik meg, hogy volt-e kisállatom gyerekkoromban és hogy sírtam-e, amikor elpusztult, vagy hogy mennyit veszekedtek a szüleim és hogy ez hogyan érintett engem. Sőt, még az sincs, hogy a coach majd jól elmondja nekem a tutit, mihez kezdjek a kolléganőm nemtörődömségével és a főnököm nehézfejűségével. Viszont – ahogyan az ismerősöm fogalmazott – ’sokkal jobban fogom magamat érezni és előbb utóbb-biztosan megtalálom a megoldást, amivel remekül megoldom a helyzetet.’ Ezzel a mondatával felcsigázott. Nagyon szkeptikus voltam, ugyanakkor be kellett vallanom magamnak, hogy ha nem változik valami a munkahelyemen, annak nem lesz jó vége. Így hát rábólintottam erre a coaching dologra és másnap bejelentkeztem egy időpontra…

Amikor megkezdtük a beszélgetést, a coach elmondott néhány általános tudnivalót az együttműködésünkről, aztán gyorsan a tárgyra tért. ’A coaching arról szól, hogy valami változni fog!’ Na, ez idáig jól hangzik, hiszen épp ezért vagyok itt – gondoltam, még mindig szkeptikusan. Amikor a coach kiborított elém egy kisebb doboz LEGO-t, kicsit furcsán néztem. Most komolyan azért jöttem el, hogy LEGOzzak?? De ha már ott voltam, hagytam, legyen, aminek lennie kell.

A következő percekben már azon vettem magamat észre, hogy színes és különböző méretű LEGO kockákat pakolok egymásra azokkal illusztrálva, mennyire lehetetlen a munkahelyi helyzetem. A coach nem szólt bele, csupán többször megkérdezte, hogy oda éppen miért azt a színű vagy méretű elemet raktam, és hogy az mit szimbolizál a számomra. Aztán amikor elkészültem három meglehetősen absztrakt kinézetű építménnyel – amelyek engem, a kolléganőmet és a főnökünket jelképezték – a coach egyszerű, játékos kérdéseket tett fel nekem.

Mint például, mi lenne, ha azt a sárga elemet, – ami a heti rendszeres megbeszéléseket jelenti a kolléganőmmel-áttenném és máshol kapcsolnám vele össze a két építményt? Vagy hogy melyik elemekkel, – amik az én erősségeimet szimbolizálták – tudnék jobban kapcsolódni a kolléganőmet szimbolizáló építményhez? Hol tudnék neki ezekkel jobban segíteni? Számos hasonló kérdést tett fel és én észre sem vettem, hogy miközben a LEGO kockáimmal játszadoztam, gyakorlatilag a teljes munkahelyi helyzetemet elkezdtem másképp látni. A coaching találkozás végén már egészen bíztatónak láttam a helyzetemet ötleteim is voltak arra, miken és hogyan tudok változtatni, hogy javuljon a kolléganőmmel az együttműködésünk.

Amikor elbúcsúztam a coachtól, azt javasolta, hogy 4-5 alkalommal még hasznos lenne találkoznunk. Ahhoz, hogy minden meg tudjon változni, érdemes azért foglalkozni többet is a témával, illetve az elért eredmények alapján látjuk majd, hogy bevált-e, amit kiLEGOztam, vagy érdemes még tovább töprengeni a lehetőségeken.

Jó érzés, hogy még megyek ilyen coaching beszélgetésekre. Nagyon feltöltődtem és a játékos feladat segítségével még remekül is szórakoztam, miközben úgy tűnik, sikerült olyan megoldásokat találnom, amik eddig nem jutottak eszembe.
A coaching során kapott ötleteimből a múlt héten kipróbáltam párat és bár eleinte a kolléganőm nem nagyon értette, mi változott, a hét vége felé elkezdett valahogyan együttműködőbb és segítőkészebb lenni. Igaz, ehhez nekem is változtatnom kellett pár szokásomon, amikre eddig nem is figyeltem oda, csak a LEGOzás közben töprengtem el rajtuk. Mégis, úgy tűnik, ezek a dolgaim zavarhatták a kolléganőmet, még ha nem is mondta soha.

Kíváncsian várom a folytatást. Nem is gondoltam, hogy felnőtt fejjel újra élvezem majd a LEGOzást, és hogy még ilyen pozitív hozadékai is lesznek.

Szerző: S. Lilla

Várlak facebook oldalamon, ahol a blogcikkek mellett egyéb inspiráló posztokat is megosztok.

Ha szívesen folytatod az utadat inspiráló környezetben, különleges helyszínen, akkor várlak Máltára, hogy együtt fedezzük fel a benned szunnyadó erőt.

Vajon mi történne, ha letehetnéd a terheidet, gondjaidat? Ha a korlátok lebomlanának körülötted, és a vágyaid megvalósításához szükséges erőforrások, támogatások a rendelkezésedre állnának? Ha megengednéd magadnak, hogy kipróbáld, milyen a minőségi utazás, elvonulás öröme?

Talán furcsa elgondolni számodra, hogy egy teljes hetet tölts el magaddal, magadra figyelve. Egy olyan hetet, amikor nem a teendőid miatti aggódás áll a napjaid középpontban, hanem a gondolataid és érzéseid. Amikor nem azon jár az agyad kora reggeltől, hogy mennyi mindent kell elrendezned, hanem mosolyogva nyitod ki a szemed, nyújtózol egyet, és kíváncsisággal vegyes örömmel várod az aznapi élményeket. Amikor nem egyik találkozóról a másikra rohansz, azon tűnődve, hogyan szervezd úgy, hogy minden beleférjen a napodba, hanem kényelmesen, nyugodt tempóban fedezel fel egy új világot körülötted és magadban.

Szokatlan, igaz? Talán az első pár órában hiányérzeted is lenne, annyira megszoktad már a tevékenykedést, a cselekvést. Talán az elején üresnek éreznéd magad, és azon gondolkodnál, mivel töltsd fel a keletkezett űrt. Aztán eljönne a pillanat, amikor meglátnád ennek a szépségét, örömét és már magad keresnéd az elvonulás lehetőségeit.

Kíváncsi vagy, milyen érzés, amikor nem kattognak benned a hogyanok, miértek, a kivel, hova, mikor kérdések? Amikor elengeded annak akarását, hogy megkapd a válaszokat, amelyek olyan közel vannak, mégsem jutnak el hozzád?

Ahhoz, hogy megtaláld a nyugalmadat, belső békédet, és figyelj arra a hangra, amelyet eddig elnyomtál, elhallgattattál magadban, a megfelelő környezetben és lelkiállapotban kell lenned. Nem elég várnod a válaszokra, a megoldásokra, hanem el kell indulnod feléjük, magad felé, a saját utadon. Fizikailag el kell távolodnod a megszokott rutinjaidtól, az állandó környezetedtől, mentálisan pedig másik energiaszintre kell hangolódnod.

Időről időre szükséged van arra a szabadságra, amit az elvonulás adhat meg neked. Arra a térre, ahol leteheted teljesítmény-kényszeredet, különböző szerepeidet, és elmélyülve önmagad lehetsz. Arra az energia szintre, ahol be tudod fogadni a hozzád eljutó információkat.

Elsőre nehéznek tűnhet egyedül továbblépni a mókuskerékből. Sokszor nehéz is, mégpedig azért, mert a saját gondolataink, vélt vagy valós korlátaink rabjai vagyunk. Ezekből a ketrecekből legtöbbször csak segítséggel, külső ráhatásra tudunk kimozdulni. Új nézőpontra, új megközelítésre van szükségünk ahhoz, hogy távolabbról, tisztábban ráláthassunk saját magunkra, az életünkre.

Ezt a folyamatot, az önfelismerésekkel tarkított belső és külső utazásod segítem inspirációs programommal azon a csodálatos szigeten, ahol élek. Itt, Máltán biztosítom számodra az elvonulás lehetőségének helyszínét és olyan programokat, amelyek által egyre közelebb kerülsz saját ragyogó énedhez és ahhoz a fantasztikus élethez, amelyet megálmodtál magadnak.

Várlak szeretettel máltai utazási programjaimon.

Addig is nézelődj facebook oldalamon, és meríts inspirációt az írásaimból.

Te hogyan sajátítottad el az új ismereteket az iskolában? Mi jó alaposan, néha kicsit jobban elmélyedve, néha felületesebben, de egyenletes, apró lépésekkel haladtunk. Nem a két ismeretlenes egyenlet megoldásával kezdtük, hanem szépen lassan, a négy alapművelet elsajátításával, aztán a szorzótábla megismerésével, majd folytattuk az alap egyenletekkel, és csak utána találkoztunk először az egy, majd a két ismeretlennel.

Így van ez az önismeret során is. Szépen lassan megismerünk új gondolatokat, új lehetőségeket, apránként jutunk el a saját megértéseinkig. Persze azt várjuk, hogy egyik pillanatról a másikra megváltozik majd minden. Keressük a csodaszert, ami nincs, hiszen ugyanúgy a tanulásról, a folyamatról szól ez is, mint bármilyen más ismeret rejtelmeibe történő bepillantás során.

Miért nem hisszük el vajon, hogy egyetlen apró változtatás mennyire más rálátást tud adni? Miért gondoljuk azt, hogy csak a nagy változások segítenek, csak azok hoznak eredményt?

Az a tapasztalatom, hogy igenis elegendő alkalmanként apró lépésekkel haladni. Elég egyszerre egyetlen dolgot másképp csinálni, mint addig tettük.  Hogyan?

Pontosan ugyanúgy működik itt is minden, mint például a munkádban. Első és legfontosabb, hogy pontosan meghatározd, merrefelé szeretnél elindulni. Utána következik majd az aprólékosabb tervezés, de ez már egy következő cikk témája.

Most elsőként kezdd minden reggeled 5 percnyi önmagadra figyeléssel.

Olyan 5 percet válassz, ami csak a tiéd. Engedd felszínre, ami a lelkedben lakozik, úgy, hogy koncentráltan, irányítottan figyelsz befelé. Kérdezd meg magadtól, mit szeretnél adott napon leginkább megvalósítani, mi az, amire személy szerint vágysz. Mi az a legbelsőbb vágyad, amit nagyon szeretnél, és ami csakis rólad szól.

Képzeld el magadban, hogy már elérted ezt az állapotot, megvalósítottad ezt a vágyad. Olvadj bele ebbe a képbe. Engedd az érzéseidet felszínre törni, és éld meg őket. Figyeld meg, mikor milyen érzés kerít hatalmába: hol érzel örömöt, elégedettséget, nyugalmat, és hol tör elő félelem, vagy olyan gondolat, amely gátolja a vágyott cél megvalósulását.

Amint megtaláltál egy negatív, vagy félelmet okozó gondolatot, tudatosítsd magadban. Nagyon klassz, hogy ráleltél erre a gondolatra, mert most már tudod semlegesíteni. Mégpedig úgy, hogy elengeded. Hangosan mondd ki, hogy „Elengedem azt a hiedelmem, hogy …….” és folytasd a mondatot az oda illő befejezéssel.

Következő lépésben fogalmazd át ezt a mondatot pozitív gondolattá, és mondd ki azt is hangosan.

Például: azt gondolod, hogy semmit nem tudsz befejezni. Akkor a Te két mondatod a következőképpen hangzik: „Elengedem azt a hiedelmem, hogy semmit nem tudok befejezni.” „Megengedem magamnak, hogy képes vagyok befejezni minden tevékenységet, amibe belekezdek.”

Talán észrevetted a párhuzamot az elengedem, és a megengedem szó között. Egyetlen apró igekötő, mégis egészen más értelmet ad a kijelentésnek. Engedd el a régi, berögzült gondolatokat, és engedd meg magadnak az újat, a felszabadítót, a megvalósítót.

Legyen ez az első lépés, az első alapművelet, amit megtanulsz önismereti utad során. Cselekedj ma, holnap, holnapután és ezután minden nap egy picit másképp, mint ahogyan addig tetted. Szánd magadra ezt az 5 percet naponta, és végezd el a gyakorlatot reggelente, várakozás közben, ebédszünetben, vagy bármikor, amikor csak megteheted. Tedd a hétköznapjaid szerves részévé, és figyeld, ahogy változol.

Fogadd el, hogy apró lépésekkel haladsz, mindvégig a célon tartva a szemed. A legjobb, ha naplót is vezetsz ezekről az önmagadba mélyedésekről, hogy nyomon tudd követni a fejlődésed. 30 nap után pedig nézd vissza, és csodálkozz rá az akkori énedre.

Kezdd el még ma!

Hiszen mi rossz történhet? Amikor befelé figyelsz, megláthatsz néhány olyan képet, néhány olyan vágyad, amelyet nem tudatosítottál eddig magadban – vagy csak nagyon mélyre temetted, és nem gondoltál rá hosszú ideje. Lám-lám, ezek az elképzelések még mindig benned vannak, csak a megvalósításra várnak.

Mi minden jó történhet? Próbáld ki, és meglátod!  😀

Várlak facebook oldalamon, ahol a blogcikkek mellett egyéb inspiráló posztokat is megosztok.

Ha szívesen folytatod az utadat inspiráló környezetben, különleges helyszínen, akkor várlak Máltára, hogy együtt fedezzük fel a benned szunnyadó erőt.

Tükörbe nézve tudatosíthatod, milyennek látod magadat. Vedd végig először a külsőségeidet. Szemed formáját, szád ívét, orrod vonalát, szemöldököd hajlását, homlokodat, hajadat, testedet. Ez vagy Te, kívülről.

Most nézz bele mélyen a szemedbe. Csak az egyikbe, legalább 2 percig. Nézd, nézd, és nézd. Bírod még? Közelítesz magadhoz, a belső MAG-odhoz? Ahhoz, aki Te vagy, igazán.

Most milyennek látod magad? Mit mondanál magadról? Valami változott benned?

Most nézz meg egy másik embert ugyanígy. Először kívülről szemléld meg, aztán nézz mélyen a szemébe és koncentrálj arra, amit ott látsz.

A legjobb párban végezni ezt a gyakorlatot. Szavak nélkül, csak a szemeiteken keresztül beszélgetve. Később meg tudjátok osztani egymással, ki mit látott a másikban.

Tudod mi az érdekes? Amit a másikban látsz, az is rólad szól. A Te szűrődön keresztül értelmezed, és az általad fontosnak tartott dolgokat említed. Ha megkérdezel valaki mást ugyanarról a személyről, nagy valószínűséggel eltérő tulajdonságokat fog említeni, hiszen Ő is a saját szűrőjén keresztül látja.

Azt látja Ő is, Te is visszatükröződni a másikban, ami bennetek megvan. Gondolj bele, Téged hányféle módon láthatnak. Minden ember, akivel találkozol, mást érzékel belőled. Más tulajdonságodra reagál, más belső értékedhez kapcsolódik.

Mi a helyzet veled? Te is azt látod a másikban, amihez vonzódsz, vagy ami taszít. Ilyenformán mindannyian egymás tükrei vagyunk. És mások tükröződésében mi is másképp láthatjuk magunk.

Mint a Vidámparkban, ahol az egyik tükörben szélesek vagyunk, a másikban hórihorgasak, a harmadikban a fejünk nagyobb, a negyedikben a lábaink nyúlnak meg, és folytathatnám a sort. Attól mi még tudjuk, hogy milyenek vagyunk. Mégis érdekes meglátni magunkat egy másik tükörben, vagy tükröt mutatni a másiknak, és megvizsgálni, mi miért látjuk a másikat olyannak, amilyennek.

Mert az új perspektíva mindig segít. Valami olyan többletet ad, ami által felismerhetünk magunkban valami újat. A tükör mutatásával pedig mi is adhatunk valami újat a másiknak.

És hogy mit sugárzunk tovább a kezünkben tartott tükörből? Minden olyat, ami bennünk van. A hiedelmeinket, a szokásainkat, a gondolatainkat, a megértéseinket, a vonzódásainkat. Mindent, amit előzőleg magunkba szívtunk.

Úgyhogy gyűjtsd szorgalmasan a sugarakat, és szórd szerteszét mindenfelé. Kellemes tükörbe nézést kívánok. Gyakorold!

Ha úgy érzed, segíthetem a felismeréseid, keress meg egy coaching beszélgetésre.

Ha pedig van kedved megismerkedni Máltával, és kicsit mélyebben önmagaddal is, akkor válassz egy hetet, amit velem töltesz ezen a csodás szigeten, és gyere inspirációs utazás programomra. 

Legújabb bejegyzéseimről a Facebook oldalamon is értesülhetsz.

Számomra a szabadság a szárnyalást jelenti. A lehetőségek végtelenségének meglátását, a választás örömét, a korlátok nélküliséget. Annak elfogadását, aki vagyok, és mindannak megélését, amit szeretek. Ehhez ad tökéletes keretet Málta. A látómezőn messze túlnyúló, égbe folyó tengerrel, a határok nélküliséggel, a lakosok szinte mindent toleráló habitusával.

Régebbi életemben

Nagykorúvá válásom óta szerettem volna elköltözni egy másik országba. Amikor picik voltak a gyermekeim, Ausztráliába terveztük az utazást, később, amikor a szüleim Németországban dolgoztak, mi is kacérkodtunk az utánuk költözés gondolatával, aztán ahogy múlt az idő, szóba került Spanyolország, Portugália is. Sehova nem mentünk. Csak álmodoztunk.

Valahogy mindig egymásra vártunk. Én azt mondogattam a páromnak, neki olyan szakmája van, amit bárhol űzhet, Ő meg azt mondogatta nekem, hogy ha olyan nagyon akarok menni, találjak munkát magamnak külföldön. Ezzel aztán annyiban is maradt minden.

Máltára költözöm

Habár sokat utaztunk, sokfelé jártunk, Máltára nem jöttünk. Ma már úgy gondolom, annak is megvolt az oka, hogy 2015-ben egyedül vetődtem erre a kicsi, de annál nagyszerűbb szigetre. Merthogy szerelem volt első pillantásra.♥ Az ódon házak melletti modern épületek, a lüktető hangulat, a tenger megannyi színe, a barátságos emberek mind-mind hívogatóan hatottak rám. És ha már szerelem, akkor azt meg kell élni. Kiélvezni minden cseppjét, minden pillanatát.

Álmaim, vágyaim vezettek, és mutatták az utat, amerre mehetek. Kétségek, megingás nélkül követtem lelkem hívó szavát, fogtam magam, és júniusban kiköltöztem ide. Ezzel a lépéssel valahogy régi és új időszámításra vált szét az életem.

Új életemben

Alig három hónapja, hogy feladtam havi fix jövedelmet és biztonságot nyújtó menedzseri állásomat. Több okból is nehéz volt a döntés: egyrészt fantasztikus munkahelyi légkörben, kollégáimmal egymást inspirálva alkothattunk nap mint nap, másrészt a feladataim is kihívást jelentettek, ahol az építkezés lehetőségét hordozta magában a munkám. Mégis úgy éreztem, a szárnyaimat nyesegetik, miközben a kreativitásom ennél nagyobb teret kíván.

Végzett coach-ként azon törtem a fejem, hogyan tudom összeegyeztetni a költözésem a coaching-al, ami egy nagyon személyes, bizalmi kapcsolat az ügyfél és közöttem. Ahogy találom meg a válaszaimat, és dolgozom ki azokat a csomagjaimat, amelyekkel támogatni tudlak benneteket, egyre többen érdeklődtök Máltára költözésemről, a döntésemről, az életemről.

A szabadság (szigetének) felfedezése

Minden itt töltött pillanatot imádok. Igyekszem úgy megismerni az országot, ahogyan csak itt lakva lehet. Megkeresem az eldugott, megközelíthetetlen helyeket, kikutatom a tengerparti kis öblöket, sziklamélyedéseket, és örömmel fedezem fel a zegzugos utcák rejtekeit.  

Belevágtam a máltai tengerpart mentén egy gyalogos körtúrába, így hétvégente egy napom 13-15 kilométer sétával, pihenéssel, feltöltődéssel, és coach munkával telik. Merthogy arra gondoltam, ezekre a varázslatos helyszínekre virtuálisan magammal viszlek, miközben érdekes témákat vetek fel. A túra dokumentálásával tehát mindamellett, hogy megmutatom a sziget egy-egy részletét, olyan technikákkal ismertetlek meg, amelyek segítették a cselekedeteimet, és támogatták újrakezdésem.

A következő hetekben az alábbi témákról írok és beszélek majd videókban: szabadság, elengedés, terheink cipelése, választás, őszinteség, bizonytalanság, félelmek, hiedelmek, elvárások, felelősség, nézőpontok. Találkoztál már ezekkel a szavakkal, ugye? Sőt, talán némelyikről azt gondolod, hónapok, évek óta nem tudsz megbirkózni a belőlük fakadó helyzetekkel. Pedig Te szeretnél boldog, kiegyensúlyozott, jókedvű lenni.

Gyere hát, tarts velem a különleges helyszíneken, ahol izgalmas témákat boncolgatok. Nézd meg első bejelentkezésemet, és élvezd velem a szabadság szelét!

Ha van kedved megismerkedni Máltával, és kicsit önmagaddal is, akkor válassz egy hetet, amit velem töltesz, és gyere inspirációs utazás programomra

Legújabb bejegyzéseimről a Facebook oldalamon is értesülhetsz.